Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1927–1935 - Déry Archívum I/B. (Budapest, 2007)
276-624
Mármost, ha Önnek erre az a válasza, hogy ez teljességgel közömbös Önnek, akkor sem vonom vissza, amit írtam, legföljebb sajnálom. Én Önnek többet már nem írok. Ha visszakéri a kéziratot, akkor visszakérem Magyar Lászlótól, s visszaküldetem. Ha nem, akkor a jövőben közvetlenül Magyar Lászlóhoz címezze leveleit (Szeged, Madách utca 8. II. em.), aki remélhetőleg sachlichabb' és pontosabb is lesz, j így jobban megértik majd egymást. Azonkívül ő nemcsak „író és művész” kiadó, hanem egyúttal a legelterjedtebb dél-magyarországi napilapnak is szerkesztője. .. Végezetül mégiscsak kijelentem, hogy én a háromtagú igazgatóságban szavazatommal és szavaimmal is az Ön könyvének kiadása mellett leszek, levelezésünk ezen mit sem változtat, annál kevésbé, mivel ezt teljes egészében ellentétben állónak érzem regényével r írásaival. Tisztelettel Buday György Szeged, 1934. 10. 5. Zerge u. 19. II. 1 sachlich - tárgyilagos (nem.) 1934. szept. 4--->1934. nov. 17. Október közepétől ismét felerősödött Déryben az utazási láz. Vándorösztön? Alkotási kényszer, amely csak a magányban működik? Vagy menekülés, mint évekkel azelőtt Capriba? Igen valószínű, hogy ez utóbbi is belejátszott a döntésbe. Sem ő, sem Nagy Etel nem tudja hétköznapi életvitelével összeegyeztetni azt a szenvedélyes lángolást, ami bécsi együttlétüket jellemezte. Nem szólva Vas Istvánról... 1934. október 23-án vonatra ül (Éti kikíséri), útközben csatlakozik hozzá Szilasi Vilmos is. Együtt utaznak Milánóig, ahol Déry átszáll, hogy hajón Genovából Barcelonába induljon. A megérkezésről utóbb — kissé kedélyeskedő — tárcában is beszámol (Flüchtige Eindrücke in Spanien, Tandori Dezső fordította [vissza?] magyarra Futó benyomások Spanyolországban címmel, lásd Knockout, 85—88). Ám számunkra nem ennek gul- liveri — a helyi furcsaságokra összpontosító — részletei a fontosak, hanem az, amit nem írt le. Azt, hogy első útja Mimihez, Mimi Singerhez vezetett, akit 1932 során ismert meg mint mozgalmi aktivistát, aki férjével, dr. Rolf Singerrel a hitleri hatalomátvétel után elhagyta Németországot, s a harmincas évek végén mindketten az USA-ba emigráltak. A másik személy Brachfeld Olivér (1908—1975) író, műfordító, irodalomtörténész. Déry már 1930 tavaszán megismerhette mint a liberális Az Újság munkatársát. Később nem, mert Brachfeld rövidesen Barcelonában települ le, megtanul spanyolul és katalánul; 1934-ben már az egyetemen tanít és szerkeszti a katalán Mirador (Kilátó) című folyóiratot; emellett lefordítja Zilahy Lajos Halálos tavasz című regényét. Ennek ismeretében nem lehet kétségünk, hogy Déry miért kereste a társaságát. (A vesztes polgárháború után ő is továbbemigrál, előbb Párizsba, majd Dél-Amerikába. Közben pedig 1937—1938-ban a kolozsvári Korunk at tudósítja a spanyolországi eseményekről.) 301
