Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1927–1935 - Déry Archívum I/B. (Budapest, 2007)

276-624

541. GYOMAI IMRE - D. T.-NEK 1933. okt. 27. OS Paris, okt. 21. Kedves Kollégám! Értesülése, ami a fordításra vonatkozik, helytelen. Abban az esetben, ha egy nagy világhírű író­ról van szó, akit a francia közönség akár közvetve, akár közvetlenül ismer, a kivonatos bemu­tatás tényleg elegendő. Nem áll ez fenn egy teljesen ismeretlen idegen író munkájával szemben, tehát teljesen felesleges munka volna egy fejezetnek bemutatása, mert annak alapján még szóba sem állnak velem. Szükségesnek tartom azt is megjegyezni, kollégám, hogy részemről a legna­gyobb jóakaratról s készségről biztosíthatom, tehát ne gondoljon arra, hogy most miután a kéz­irat kezemben van, a valóság vagy az akció előtt megtorpanok. Szó sincs róla, a való tényeknek leszögezését nem azért tartom szükségesnek, hogy ígéretemnek ne kelljen eleget tennem. Sorai alap­ján azt is meg kell állapítanom, hogy egy áthidalhatatlan félreértésről van szó közöttünk, mert én magyar kéziratra sosem gondoltam. Válaszát várom, maradok őszinte híve Gyomai Imre 1933. okt. 20.*— 542. D. T. - LUKÁCS ILMÁNAK** 1933. nov. 1. Kérdőjellel tettük az aláíratlan levélmásolat fölé a szalagcímet. Címzettje ismeretlen, de nem kizárt, hogy azonos Lukács Ilmával, aki a Szemtől szembe fordításával kapcso­latban küldött levelet és lapot Párizsból (lásd 553. levél). Hotel Imperial, Wien Kedves Asszonyom! Szeretném elutazása előtt elmondani, mennyire hálás vagyok a munkámmal való törődéséért, és szeretnék még egyszer köszönetét mondani barátságáért. Tegnapi beszélgetésünkhöz még annyit fűznék hozzá, hogy Magyarországon regényem megje­lentetésére nem volt lehetőségem. Nem mintha expressis verbis1 kifejezett kommunista irányult­ságú volna, amit nem tűrhetne el kormányunk, amely roppant gondosan ügyel az ilyesmire, de maga a tény, hogy kommunistákat ábrázol, föltárva itt-ott a „nácikénál" egy kicsit különb lélek­tani indíttatásukat, már elég ahhoz, hogy betiltsák a mindinkább hitleri befolyás alá kerülő ha­tóságok. Nem marad hát egyéb lehetőségem, mint Franciaországban vagy Angliában publikálni. 267

Next

/
Oldalképek
Tartalom