Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1927–1935 - Déry Archívum I/B. (Budapest, 2007)
276-624
6 Móricz Zsigmondnak nem sikerült a folyóirat anyagi nehézségein úrrá lennie. 1933. február 1-jén felajánlotta részvényeit Babits Mihálynak, aki azokat elfogadta és átadta Gellért Oszkárnak. Ezzel felbomlott az az 1929. november 21-én alakult triumvirátus (Babits Mihály, Fenyő Miksa és Móricz Zsigmond), amely három egyenlő arányban osztozott a Nyugat részvényein. 1 Méhes Ignác - a Halálbüntetés Ellenes Szövetség által kiadott röplap szerzőit és terjesztőit felelősségre vonó bíróság elnöke, lásd az 508. levél bevezetőjét. 8 Berény Róbert (1887—1953) festőművész és Zsolt Béla (1895—1949) költő, publicista, a per másodrendű vádlottjai. 9 Szimonidesz Lajos (1884-1964) - művelődéstörténész, büntetését az „ügyben” elkövetett nemzetgyalázásért kapta. 1933. febr. 29A--->1933. márc. 15. LM 217. D. T. - DÉRY KÁROLYNÉNAK* 1933. márc. 14. A Mamának írt levelében Déry örömmel jelenti be, hogy ismét befejezett egy novellát, azaz a trilógia második részét, amelynek utóbb A zálog címet adta. Előre kell azonban bocsátanunk, hogy semmiféle külső összefüggésben nincs az elsővel, cselekménye egész más kérdés köré csomósodik, s legfeljebb egy-két mellékszereplője ismerős az Egy berlini kiskocsmában történetből. Ami közös bennük: a helytállás, az önfeláldozás külső és belső motívumának a bemutatása. Ezt olyan egyén sorsában világítja meg Déry, aki kívülről került a munkásmozgalomba. Nem kell különösebb beleérzés: a „helyzet” önéletrajzi indíttatású. A (nagy)polgárságból jött főhős, Hintze Déry alteregója, akit meggyőződése és erkölcsi indítékai sodortak a proletárok közé. A bonyodalom e kérdésből adódik: elkötelezettsége bír-e annyi erővel, hogy egyéni érdeke ellenére elvállalja egy újságcikk szerzőségét, amelyért biztos börtön jár. A cikket a mozgalom egyik vezetője írta, akire viszont a fasizmus előrenyomulása idején múlhatatlanul szükség van. Ha elvállalja, a pártot nem fejezik le, s ő a börtönbe jutva — tízévi magányában - önképzésének élhet. Nagy áldozat, de végül Hintze mégis elmegy a rendőrségre. Mindez azonban csak a külső váz, a mű igazi történései a lélekben játszódnak — ezek alkotják a novella magját. A megformálás új momentumai közül a „fényalakítás”-nak a korábbiaknál bonyolultabb alkalmazását kell kiemelnünk - két példával. Az első a pártvezetők éjszakai tanácskozását kelti életre (Ernesztnek, az inkriminált cikk szerzőjének a lakásán). A zárt helyiségben lezajló — heves, bár önmagában egyhangú — vitába elidegenítőleg szól bele minduntalan a közömbös külvilág: hol vonatfüttyel, hol telefondrótok zúgásával, macskanyávogással, hol szélkavarta levelek zörgésével vagy a kerti csengő halk zörrenésével. Itt a fény már „mozgóképeket”, képsorokat alakít, s azokat az egyszerű montázson túlmutató eszközökkel (hanggal, netán szaggal vagy illattal) teszi élénkké és hitelessé. 242
