Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1927–1935 - Déry Archívum I/B. (Budapest, 2007)
276-624
A másik példa Hintze éjszakája, álmának (?) bonyolult vizionálása, amelynek során elhatározása tetté érlelődik; ahol Déry önálló életre kelő képsorok (undorító legyekkel teli helyiség, végtelennek tetsző és bezártságot sugalló, poros folyosók) látványára bízza a lélek rondabugyrainak az érzékeltetését, illetve a rajtuk felülemelkedő, győztes elhatározást. Ez már a filmnyelv felsőfoka. Felemlegethetnénk talán Franz Kafka gyakorlatát is, de semmiképpen sem mint példát vagy mintát, hanem mint önelvű (hasonló életérzésből kifejlődött) párhuzamot. 523. D. T. - ILLYÉS GYULÁNAK 1933. márc. 13. Drága Barátom! Csak annyit tudok, amennyi a hétfői Estben' áll, amely véletlenül a kezembe került. Igen kérlek, tudósíts sorsodról, amennyire lehet. Baj, hogy nem vagyok most Pesten, s nem lehetek veled. Napokkal ezelőtt már folyton arra gondoltam, hogy visszamegyek. De hát persze egyelőre semmi értelme sem volna most számomra odamenni — aminek száz oka van (nem lenne miből megélnem, nincs rutinom, írni akarok végre r egész dolgot csinálni stb.). Mégis! — úgy érzem magam, mint aki tudja, hogy meg kell egyszer operálják, s túl akar már esni rajta! De hát folytassuk ott, ahol elhagytuk. Versed jobban tetszik, mint az előző, s legjobban épp a vége.1 A vers könnyűsége, a szerkezet könnyűsége, a folyékony köznapi s épp ezzel megejtő nyelv, az oldottsága, henyesége — ami külön-külön mind hiba - itt legfeljebb azt lehetne, hogy ismétlés, hogy már másutt megírtad, de ezt is legfeljebb ellened lehetne felhozni, nem a vers ellen. — Milyen borzasztó, hogy a költő néha mennyire nem ismeri munkája eredményeit (s hibáit)! Egyik oka talán, hogy többnyire mást ír meg, mint amit akar, egyetlen szó eltolja eredeti szándékától, de a lelkiismerete még az elsőfogalmazásnál tart s annak követelményei szerint ítél, persze hibásan. Az ember beleharap valamibe, s már rég mást csinál (rendszerint jobbat), de még nem veszi észre, nem engedi el, r olykor e makacsság (nálam gyakran) tönkreteszi az egészet. Qui mange du papé, en meurt.3 Mi kell? — rendkívüli rugalmasság az ölelésben s a kibontakozásban, minden percben készen a hűtlenségre a részletekkel szemben, s egy nagy belső hűség az egészhez. A szerelemben is: az ember megcsalja a másikat, de ez nem számít, csak részlet! Ajánlatok: a variánsoknál mindenütt az eredetit tartsd meg! „a hegylánc már sötéten.. .a fellegek mégj’ bántó, talán: a hegylánc most sötéten... „egymásután, nyájasan, hosszú sorba" utólag tetted be? — rossz! „egy messze-messze” gyerekes, túl könnyű! Talán: „egy messze nyíló” s „boldog” h. esetleg „csendes”, „mint egy hadjárat” h. „mint egy lázadás”. Ne élj vissza a „szép” jelzővel! 243
