Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1927–1935 - Déry Archívum I/B. (Budapest, 2007)
276-624
MÉSZÁROS MIHÁLY - D. T.-NEK 1932. dec. 27. 506. Tisztelt Uram! Megkaptam 6. levlapját, egy kicsit igen lassan mozognak a dolgok odakünn. Úgy látszik, Ón jobb író és fordító, mint cikkelhelyező, mert nem tudom elképzelni, hogy amíg itthon cikkeimet bármely lap azonnal megveszi, odakünn azokat abszolúte ne lehessen elhelyezni. Új fényképsorozatot kaptam Tripoliszból, köztük egy teljes riportsorozatot és 6 aktuális fényképet, amiket már itthon le is adtam a lapoknak. A fényképeket az újságoktól vissza fogom kapni, de ha Ón odakünn nem tud elhelyezni dolgokat, nincs értelme, hogy Önnek elküldjem, mert itthon bármelyik ügynökség készpénzért azonnal megveszi. Több agilitást és eredményt kérek, Déry úr, mert így nem fogok tudni a jövőben Önnek dolgozni. Szívélyes üdvözlettel Mészáros Bp. 932. XII. 27. 1932. nov. vége<— LM 212. D. T. - DÉRY KÁROLYNÉNAK* 1932. dec. 28. 1932. december 28-án Déry még azt írta, hogy 30-án vonaton érkezik Budapestre. Az utolsó pillanatban, úgy látszik, nem várt pénzekhez jutott — és pánikszerűen (?), türelmetlenségében (?), vagy csupán puszta kíváncsiságából (?) repülőgépen tette meg az utat. Talán nem kell magyaráznunk, hogy ez a deus ex machina nem a véletlenek össz- játéka. Közel másfél év kudarcai, a segítségül kinyújtott kéz és a dübörögve közeledő veszély újra felkeltette benne azt az elhatározást, amellyel 1916-ban - tapasztalatlanul, de annál hetykébb elszánással - a családja elé állt: „író akarok lenni és semmi más.” Adjuk át neki a szót, fogalmazza meg ő — nálunk pontosabban és színesebben — ezt a már véglegesnek tartható elszánást: „[...] az ebben az időben egyre hevülő német politikai élet, mely az utcára kicsapva az emberek köznapjait is teljesen kitöltötte, látványos formáival megvesztegette írói képzeletemet, s napi harcain át feszesen összekapcsolt a valósággal. Európának a szovjet után akkor legnagyobb kommunista pártja reménytelen, de szívós küzdelmet folytatott a gyorsan fejlődő nácizmussal. Amikor 1932 őszén Hitlerék több millió szavazó vállán bevonultak a parlamentbe, azaz a világtörténelembe, s én másnap elutaztam Berlinből, már tudtam, hogy mi a dolgom. Majd negyvenéves koromra, tizenöt évi erőfeszítés után a valósághoz hazatalálva, végül is íróvá lettem, lázadóból forradalmárrá.” (Botiad, 1. k., 23.) 225