Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1927–1935 - Déry Archívum I/B. (Budapest, 2007)

276-624

a könyvben, de nem realista vagy naturalista megrajzolásban, hanem erősen stilizál- tan, a végletek, a szélső pontok színes és meglepő egymáshoz rögzítésével. Egyes cselekedeteket és jeleneteket csak erős, de láthatatlan belső asszociáció fűz egybe, és így a regény sok részletében megközelíti a szürrealizmus módszereit. Nagyon finom, sajátos művészettel megkomponált hangulatok, táj- és érzésbeli misztikumok tolonganak a hideg józansággal kikalapált történéspáncél mögött. Igen értékes fiatal író bemutatkozását jelenti Déry Tibor regénye.” Bálint György, Déry Tibor: Országúton, in Pesti Napló, 1932. ápr. 17.

„[...] Ebben a könyvben egy hörgő, ziháló, fogvicsorgató, magából kikelt világ lázadozik megállás nélkül az okság elve ellen. [...] A világ az olvasó szeme láttára bomlik fel, tépődik ronggyá, mint egy legyőzött hadsereg, a falvaknak, városoknak nincs neve, a házak szellősek, ingadozók, mintha panelekből készültek volna, szakadatlanul esik az eső, fúj a szél, villámlik, a humorista mennykő tréfás mutatványokkal szórakozik s a nap dermesztő hidegen süt. Ebben a lázálomszerű természetben csak a vándor, ez a szörnyű anti-Chaplin képviseli az állandóságot és logikát, de ő is csak azért, mert az ellenkezőjét cselekszi annak, amit más ember a helyében tenne. Ez a furcsa madárijesztő piszkosan, züllötten, az indulat állandó vonaglásában, ökölbeszorult kézzel rohan végig a könyvön és útközben hülyékkel, gyilkosokkal és koldusokkal találkozik. [...] Van ebben a széles lendületű, bár kissé eltökélten szertelen könyvben valami idomtalan poézis, amely hátborzongatóan mulatságos lehetne, ha a szerzőnek volna érzéke a humor iránt. Úgy látszik azonban, a humor elsősorban arányok érzéke és a határok tisztelete és nehezen fér össze Déry Tibor céljával, amelyre komolyan, szívós és rendszeres munkával törekszik: hogy kibújjon a bőréből.” Hevesi András, Déry Tibor: Országúton, in Nyugat, 1932. nov. 16.

Bálint György (1906-1943) író, újságíró, az Est-lapok kritikusa, egyidejűleg a Daily Express tudósítója. Közismert baloldali elkötelezettsége miatt 1943-ban behívják, és munkaszolgálatosként hal meg.

Hevesi András (1901—1940) író, publicista, francia műveltségű, szabadúszó kritikus, Párizsi eső című regényéért 1937-ben Baumgarten-díjat kap. A zsidótörvények kihirdetését követően Franciaországba emigrál. A német megszállást követően az ellenállókhoz csatlakozik, és az első összetűzések egyike során életét veszíti.

Nem kétséges, melyikükkel támadt vitája Dérynék.

214