Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1927–1935 - Déry Archívum I/B. (Budapest, 2007)
276-624
ügyi minisztertől, aki azokat nekem bizonyára azonnal küldeni fogja, ismeri ugyanis Tripolitá- niáért folytatott propagandamunkásságomat. Es mert 4000 szavas nagy cikk kell Amerikának, ha lehet, jó lenne várni, amíg ezek az adatok megérkeznek.1 Küldök ma Önnek 5 db filmet. Az egyik kitűnő és feltétlenül használható. Ezen van rajta az az arab templom, amelyen egyesítve használják a zsidó csillagot az arab félholddal. Éspedig így. Egy másik film ugyancsak garjáni teret ábrázol, de európai figurák is vannak rajta. Van azután ott egy film, amelyen sorban állnak emberek, zsidók és európaiak Garján hegye előtt. Van egy film, amiről fényképfelvételt Ön látott, és amit én az egyik ottani föld alatti zsidó templomban csináltam. Az ötödik filmen egy arab „marabunak” nevezett zarándokhely előtt 120 éves vak arab áll, egy gyerek vezette oda imádkozni. Ez tiszta és jó felvétel, az öreg kezében bot van, annál fogva vezeti a fiú. Ha mégis most kellene kibővítenie cikkemet, és nem tudná megvárni az újabb adatokat és fényképeket (ezt is kértem), ami véleményem szerint nem lenne helyes, közlöm a következőket. Líbiában 2 féle zsidó fajt találtam. Garjánban az arabokkal külsőleg, arcban, barna vagy kékesfekete hajszínben és magas, sovány termetben teljesen megegyező bibliai őslakosságot, és [a] Gar- jántól kb. 150 km távolságban lévő Taurgában szőke, egyenes vagy majdnem pisze orrú, éppúgy, mint a Garján-beliek, bőriparral foglalkozó zsidókat. Ezeknél a szőke zsidóknál láttam azt a szokást, amit azután Garjánban is megtaláltam, hogy a leánygyermeket, amikor az első barakán- ját (színes, rendesen selyemből készült, lepelszerűen magára csavart ruha) megkapja szüleitől, minden ismerősük, ahogy a kislány végigmegy az utcákon, tréfásan megveri. Magyarázatot adni erre nem tudnak. Az 1915-ős pogrom magyarázata a következő. A zsidók a török uralom alatt nem bírtak teljes egyenjogúságot az arabbal. Nem volt szabad lóra ülniük, csak tevére. Ha arab és zsidó szűk utcán találkozott, a zsidónak félreállva kellett megvárnia, amíg az arab elmegy mellette. Garjánban akkor arabok még nem laktak. Ez a város és a hegy teljesen a zsidók kezén volt. Garján volt a tn bibliai zsidóság egyik fő gócpontja, amelynek környékén állandó fegyveres villongások voltak az olasz occupáció előtt az arabok és zsidók között. Az olaszok megszüntették a zsidók felekezeti elnyomását, de megakadályozták a fegyveres összetűzéseket is. A zsidók az olaszok barátaivá szegődtek, az arab az olaszok támogatták a zsidóságot, egyenrangú emberekként kezelték őket, az arabokat azonban minden olasz letegezte, csak szolgai munkára szolga használta fel. Az olaszok az arabokkal szemben igen kemények voltak (még ma is), a zsidóság Amikor az olaszok beavatkoztak a világháborúba, az arabok fellázadtak az olaszok ellen, és megtámadták úgy őket, mint a velük barátjaikká szegődött zsidókat is. Garján fegyverrel védekezett, hű Arab lovasság támadt a hegy ellen, formális ostrom fejlődött ki, Garján sokáig ellenállt, a zsidók hősiesen harcoltak, de a folytonos ostromban a körbeszáguldó arab lovasság puskatüze leverte őket. Az arabok gyermekeket, asszonyokat egyformán gyilkoltak le, a lakosság nagy részét kipusztították. De ez a sors érte a többi líbiai arab községet is. A pogrom, vagy talán nem is pogrom, mert a zsidóság hanoit, 1915-ben általános volt. Az olaszokat az arabok ugyancsak 212
