Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1927–1935 - Déry Archívum I/B. (Budapest, 2007)

276-624

Szabados Sándor (1874-1940) pályáját a Magyarországi Szociáldemokrata Pártban kezdte, a századfordulótól különféle funkciók mellett részt vett Marx és Engels műveinek magyarra fordításában. 1919-ben csatlakozott a Kommunisták Magyarországi Pártjához (a továbbiakban KMP), a Tanácsköztársaság alatt a Szellemi Termékek Országos Tanácsának a vezetője volt. 1920-ban életfogytiglani fegyházra ítélték, két év múlva a Szovjetunió fogolycsere útján kiszabadította. Moszkvában kulturális téren folytatta munkáját, nemsokára azonban — a felesége ellen felhozott politikai vádak alapján - őt is elítélték és leültették (majd felmentették). A levélírás idején a kaukázusi Kiszlovodszkban gyógyíttatta a börtönökben szerzett bajait. A törvénysértések idején - sok más sorstársához hasonlóan - ő is az életével fizetett hitéért és bizalmáért.

Déry pártügyekben való teljes tájékozatlanságára vall, hogy műveinek felajánlásával közvetlenül Szabadoshoz fordult. Nem tudta, hogy a pártbürokrácia előírásai szerint előbb a KMP budapesti képviselőit kellett volna megkeresni, hogy azok terjesz- szék tovább kérését. Irodalomról lévén szó, ez a már említett 100% című folyóirat szerkesztőit jelentette, akik — szektás és proletkultos nézeteik alapján — ugyanazt mondták volna neki, mint Szabados Sándor, legfeljebb nem olyan szelíden és türelmesen. (A 100% egyetlen írást sem közölt Dérytől, de József Attilától sem.)

1929 szeptembere egyébként fordulópont a 100% hangnemében és közlésrendjében. Szerkesztői addig csak burkoltan jelezték a lap politikai hovatartozását - ez jutott kifejezésre a cím megválasztásában is, 100%, azaz száz százalékosan marxista, értsd kommunista irányzatot képviselt, ám a harmadik évfolyamba lépve „nyíltsisakos” magatartásra tértek, vállalva, hogy lapjuk a KMP szócsöve. E változás hátterében az állt, hogy a pártvezetés úgy ítélte meg, a kibontakozó gazdasági világválság a tőkés rend általános válságává nő, forradalmi helyzet van kialakulóban, élesedik az osztályharc — sztrájkok, tüntetések, fegyveres összecsapások következnek. Mindez azzal is összefüggött, hogy a húszas és harmincas évek fordulóján átrendeződés következett be a KMP vezetésén belül. 1928-ban meghalt Landler Jenő, a párt mérsékeltebb, reálpolitikát követő szárnyának a vezetője, s ezt a körülményt a másik oldal, a Kun Béla nevével jelzett irányzat arra használta fel, hogy megszerezze az irányítást. A frakcióharc áldatlan körülményeit már röviden érintettük a bécsi éveknél. Ez újra fellobbant, és a balosok győzelmével ért véget. Az MKP Moszkva környékén tartott II. kongresszusán (1930) már ők határozták meg a párt irányvonalát. Eszerint közvetlen napirendre került a tanácsköztársaság újbóli kivívása; ehhez igazították a napi politika lépéseit.

Mindezek részletezése talán túl távolinak és feleslegesnek tetszik, ám el kellett mondanunk, hogy összehasonlíthatóak legyenek Déry kommunisztikus álmai — nemrég fogalmazta meg azokat az Ébredjetek fel! eget ostromló szegényeinek a nekibuzdu114