Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1927–1935 - Déry Archívum I/B. (Budapest, 2007)
276-624
lásában — a mozgalom kőkemény direktívájával, a proletárdiktatúra napirendre tűzésével. E másik lázálom képtelenségéhez elég megemlíteni, hogy a tízmilliós országban a kommunista párttagok száma éppen csak meghaladta az ezret, s ebbe már a moszkvai irányítást követő „hivatalos” KMP mellett a különféle hazai frakciókat is beleérthetjük. Kedves Déry Elvtárs, ne vegye zokon, hogy V. 19-én hozzám intézett levelére ilyen későn adok választ. Beteg vagyok majdnem két esztendeje, és ha valamelyest össze is szedem magam hébe-hóba, nincs már annyi aktivitásom, hogy levelet írjak. M.ost itt egy jó szanatóriumban úgy kireparálták beteg szívemet, hogy levélrestanciáimnak elintézéséhez láthatok. Hogy minő lépéseket kell tenni, ha az ember el szeretne adni Oroszországban egy könyvet? Hát elsősorban kell írni egy könyvet, ami itt eladható. Éppen mostan folyik erős akció a nem forradalmi jellegű idegen irodalom fordítása ellen, és ebben a harcban nincsen kegyelem a legkiválóbbak részére sem. A diktatúra nem jelenti a teljes győzelmet a lappangó kapitalista erőkön, amelyek hol a közvetítő kereskedelem terén, hol a mezőgazdasági termelésben szedik össze erejüket, és egy tényleg folyamatban lévő osztályharc idején itten csak olyan irodalmat tudnak értékelni, amelyik ebben az osztályharcban kifejezetten csak a proletárság mellett költ vagy mesél. Ha van ilyen munkája, küldje el címemre, akár kéziratban is, és akad kiadó hamarosan. Nagyon keresnek vallásellenes tendenciájú szépirodalmi munkákat, légyen az akár komoly vagy komor tárgyú, akár szatirikus. Ifjúsági irodalom terén is könnyen helyezhető el minden munka, amely nem formában forradalmi, hanem lényegben az; aktíve, támadólag burzsujellenes, vagy propagative a szocializmus építését szolgálja. Arról, hogy miként honorálják az irodalmat, nem írok, mert bizonyára tudja, valamint azt is, hogy a fordítás itt majdnem olyan pompás keresetforrás, mint a könyvelés, mindkettőt nagyszerűen fizetik. Fordított munkáinál a honorárium kb. 40%-át a fordító viszi el, mármost hogy méltányos-e ez avagy nem, azt nem vitatom, csupán mint tényt állapítom meg. Ha akár Önnek, akár ismerőseinek sorából már most van olyan munkája, amelyről fölteszi, hogy megfelel annak, amit itt keresnek, küldjék hozzám, a legnagyobb készséggel keresek meg alkalmas fordítót és kiadót. Ha a küldeményekkel egy időben kapok tájékoztatást az otthoni irodalmi állapotról, nem fogok érte megharagudni. Szeretettel köszönti őszinte híve Szabados Sándor Kiszlovodszk, 1929. október 18. 115
