Maróti István (szerk.): Imátlan ima. Kortársak Devecseri Gábor emlékére (Budapest, 2001)
Lágymányosi istenek - SŐTÉR ISTVÁN: Devecseri Gábor
Sőtér István DEVECSERI GABOR (Négy nemzedék. Elő magyar költők.) Mikor még itt éltünk mindahányan a világ világ volt, nemcsak álom ... Ez a két sor többet elárul a fiatal Devecseriből, mint akármelyik kötete. Talán ő az egyetlen közülünk, aki világnak látta a világot, melyet mi csak álomnak mertünk nevezni - s álomnak azt, amit valóságnak mi! „Kamaszköltő” maradt mindvégig - s azokra, akik emiatt szemrehányást mertek tenni neki, úgy bámulhatunk, mintha szemének vagy hajának színéért rótták volna meg. De épp kamaszvolta miatt maradt is magára, annyi meglett és megöregedett társa között - sőt, a fiatalok között is, akik nála már annyival öregebbek! „Játékosnak” szokták mondani, oktalanul és renyheségből, - pedig csak a világ vált körülötte játéktalanná. 0 pedig ott maradt a kör közepén, ajkán egy tündér kölcsönadott mosolyával, egyedül - s körülötte csupa kényszeredett, harapós mosolyú idegenek! Voltak, akik azt kívánták tőle, öregedjék meg - mintha bizony bárkinek is joga lenne számonkérni egy élőtől, hogy az élők sorából miért nem távozott még? Világot kellett hát teremtenie magának, s ez annál könnyebben sikerült neki, minél nehezebbé vált feladata. Metaforákból fújt szappanbuborékot, s felfedezte magában a pajtási körök aranyszájú szónokát, a szellemes és cinikus, a meghatott és fölényes rétort. Versei egy társasjáték irányítójának önfeledt - és feledésre született könnyedségével lebbentek. Könnyű volt és boldog -, de ez a boldogság és könnyedség egyre elviselhetetlenebbé vált számára a megsúlyo- sodott, boldogtalan esztendők során. Merész ötlettel néha a mitológia egeibe vetette magát, mint a színész, ki a kulissza-ablakon át a készentartott matrácra ugrik. Nála pontosabban senki sem tudhatta, mily üresek a mithoszok, a gyermekkorok, az elmúlt szerelmek egei. S mégis, csak az ő sorai óta látjuk kiválasztott estéken, budai hegyek fölött, a komor Artemis ezüstpajzsát. Bárki számára feleslegesnek bizonyult volna ennyi kaland - csak őneki nem. Don Juan tanácsát valóban megfogadta: 58
