Maróti István (szerk.): Imátlan ima. Kortársak Devecseri Gábor emlékére (Budapest, 2001)

Lágymányosi istenek - SŐTÉR ISTVÁN: Devecseri Gábor

És hasadj szét száz alakra, mert csak így lehetsz egész ... És bizonyos az is, hogy sirályként lebegett a magosban, bölcsen hátráltatva a világ „színes születését” - magárahagyott varázslóként szelídítette a feneva­dakat, s az elébe táruló szavak és képek közül kihívó, hetyke daccal nem egy­szer a talányosokat, a zavarókat és a zavarosokat is választotta. Oly elvonttá tu­dott válni, mint valami mathematikai képlet, s oly ódonná, oly idejétmúlttá, mint egy rozzantan kecses, rokkantán szép bútor. Mindez azonban szándéko­san, a levegőbe vágó madarak s a víz alá surranó halak céltudatosságával. Elkövetkezett azonban egy korszaka, mikor a szárnyai alatt feketélő mélysé­get, a kopoltyúi körül keringő örvényt egész testében, minden játékában és tru- badúri rajongásában is érzékelni kényszerült. Éegszebb sorai ebből a döbbe­netből születtek, - csillogó, gyanútlan szeme elsötétült a fájdalomtól. Kiáltása úgy száll azóta is a Lágymányosi-utca fölött, mint a szakadékba kavicsként alá­zuhanó madáré, vagy horogsebezte halé, mely vérével együtt élete egyetlen hangját is az ingatag nádszálak közé buggyantja. (Budapest, 1948. Parnasszus) 59

Next

/
Oldalképek
Tartalom