Maróti István (szerk.): Imátlan ima. Kortársak Devecseri Gábor emlékére (Budapest, 2001)
Lágymányosi istenek - WEÖRES SÁNDOR: Levél a hegyről
Weöres Sándor LEVÉL A HEGYRŐL (Devecseri Gábor: Levél a hegyről. Válogatott versek. Hungária könyvkiadó, Budapest, 1946) Devecserinek nemrég jelent meg remek Odysseia-fordítása: lefordította magyarra az ősi homéroszi eposzt, az örök bolyongó történetét. És válogatott verseiből látjuk, hogy ő is örök bolyongó; költői arculata új könyvében úgy alakul ki, mint a folytonos változás és a változásban rejlő következetes egység, amit Odysseus alakjában csodálunk több mint kétezer éve. És Devecseri új könyve még egy tanulsággal is szolgál: a mai költő annál több, mennél teljesebbé építi-fejleszti saját lelkivilágát. Ma igazi lírikussá válni: legalább oly mértékben múlik az alkotó-lélek gazdaggá és mindenre érzékennyé tételén, mint a mesterségbeli dolgok hűséges és alázatos megtanulásán, vagy mint a zsenialitás (azaz a gyerekkorból a felnőttkorba átmentett spontaneitás) gyümölcsöztetésén. E válogatott gyűjteményben igazi költőt látunk, és ezt elsősorban saját lelke kultúráltságával, rafinált hajlékonyságával éri el. Az első kötet („A mulatságos tenger”) Dsida Jenővel rokon irreális fantáziavilágot mutat. Ott minden szines és álmatag szinességű, de nemcsak a körülöttünk folyó ál-reális élet, hanem a benső, igazi realitás is hiányzik belőle; önkényesen megalkotott szinekben és fényekben, szuggesztív foszforeszkálásban oldódik fel az egész világ. A második kötet („Barátaimhoz”) ráébredtet a mindennapra, a hétköznap elsúlyosodása, a keserves tények és praktikumok jelentkezése; számolás (de nem leszámolás) a ránk-akaszkodó bogáncsokkal. A harmadik kötet („Margitszigeti elégia”) ha nem is tud kifejtődni az előző könyv problematikájából, rendkívüli formai kiszélesedést jelent; kalandot a ka- levalai ritmustól a füstmiláni szétbontott vers-szerkezetig. S végül az új versek („Levél a hegyről”) mutatják a rábámulást a végső, isteni magasságra, egyelőre még értelmileg, konkrétan, s öngúnnyal és egyben visszautasítólag: Öreg barátok, bölcsességetek sziventalál, de nem könnyülök tőle, mert minden jóság és rend benne csillog, de balgaságom hiányzik belőle. 49
