Maróti István (szerk.): Imátlan ima. Kortársak Devecseri Gábor emlékére (Budapest, 2001)

Lágymányosi istenek - WEÖRES SÁNDOR: Levél a hegyről

Devecseri új verseivel, feladta sajátmagának a legnagyobb feladatot. Az istenvilággal való együttérzésnek, vagy az isteni világ elutasításának feladatát. Ilyen keresztúthoz csak a legigazibb költők érkeznek, s a probléma-felvetés jóformán magában foglalja, hogy az eredmény (a két út közül akármelyiken jön is létre) csak a lehető' legnagyobb lehet.

Ami Devecseri jelenét illeti: kissé viszolygó szembenézés mindazzal, ami a művészet többnyire elkendőzött lényege: s ez az, hogy az ember lemond egyéni személyi sorsáról és vállalja annak a rejtelmes világnak következményét, mely a művészeten keresztül rája-áramlik. Devecseri még „saját balgaságába” kapaszkodik a benső erők ellen, de mégis vállalja őket, azáltal, hogy saját individualitását már „balgaságának nevezi.

A probléma megoldása egyszerűbb, mint amilyennek látszik. A félelmetes másik világ csak látszólag vesz el tőlünk majdnem mindent, valójában nem vesz el semmit. Egyéni mivoltunk felszámolhatatlan és felgöngyölhetetlen; az ismeretlen erők ezt kiegészíteni, s nem elrabolni akarják. S aki rájuk bízza magát, nemcsak mint alkotó-lény, de mint élő-élvező-szenvedő lény is teherbíróbbá válik.

50