Maróti István (szerk.): Imátlan ima. Kortársak Devecseri Gábor emlékére (Budapest, 2001)
MARÓTI ISTVÁN: Főhajtás, lélekpendítő visszatekintés e kötet megszületéséről
Gábor legendává szépült második életének ez a két dátum a határa. Az előbbi: operációjának, vagy inkább ahogy ő, a rá annyira jellemző öntudatlan pontossággal elnevezte, „hasfelmetszésének”: az utóbbi: halálának napja”. Eközben szembenevetve a halállal, elszánt erővel befejezi Mozart: Thamos, Egyiptom királya című kísérőzenéjének új librettóját, formálja Menandrosz ítéletkérő-jének fordítását, szalagra mondja A versek alagútján címmel a Bikasirató elemzését és A hasfelmetszés előnyeit. Kórházi naplót ír és papírra veti A múlandóság cáfolatául címmel verseit. Példátlan ez a szellemi győzelem a halálos kórral szemben, a halál kapujában. Magatartása az emberi méltóság diadala; a költészetbe, a szellemi munkába vetett legyőzhetetlen hit bizonysága. Idézem Devecserit: „Lásd a szirmot tűzlángnak és a lángot sziromnak - s máris fogod a világot.” „Ez a költészet: kimondani, amit más csak sejt, de sejt, és kimondaná, de nem mondja ki. Tovább: felismerése s rögzítése annak, hogy a dolgok mind egymásban is vannak; hogy minden összefügg, s hogy ez összefüggés átérzése örömet ad. S végül: hogy gondolkodásra kényszerít; nemcsak megláttatja, de át is áramoltatja egymásba a dolgokat. Mint mikor egy jó illatú kertben az illat egyszerre csak - méz, hárs, akác - határozottabban érezhetővé válik, mert a szellő (a rím, a ritmus, a gondolatritmus) átsuhan rajta.” E kötetben Devecseri legszebb néhány meghatározó tartalmú és jelentőségű verse és tanulmány jellegű írása mellett 42 „társszerző” méltatja versben, prózában, színikritikában, tanulmányban vagy épp egy baráti levélben azt a felbecsülhetetlen szerepet, ahogyan az antikvitás világában eligazodott megőrizve saját egyéniségét. Ehelyütt a teljes közreműködői névsort nem idézem, hisz az Olvasó remélhetőleg saját igényei szerint megtalálja az őt leginkább érdeklő olvasnivalót. ízelítőül csupán ajánlom a legkorábbi Devecseri írások kritikáit Szerb Antal, Sőtér István, Weöres Sándor, Hegedűs Géza segítségével. Kiemelt helyet kapott az összeállításban a homéroszi világ vizsgálata Rónay László, Falus Róbert, Szilágyi János György közreműködésével. Megszólalnak a közvetlen barátok, a pályakép talán legjobb ismerői: Somlyó György, Vájná János, Csernus Mariann, Hubay Miklós, Ungvári Tamás, Karinthy Ferenc és Gábor, valamint a költőtárs Robert Graves. A színház világát idézi Görgey Gábor, Mátrai-Betegh Béla, Hámos György, Máriássy Judit. Fájdalom, de a válogatásból nem maradhattak ki a költő halálhírére papírra vetett gondolatok, így szembesülhetünk azzal, hogyan búcsúzott Devecseri Gábortól Mészöly Dezső, 276
