Maróti István (szerk.): Imátlan ima. Kortársak Devecseri Gábor emlékére (Budapest, 2001)

MARÓTI ISTVÁN: Főhajtás, lélekpendítő visszatekintés e kötet megszületéséről

Zelk Zoltán, Örkény István, Cs. Szabó László, Falu Tamás, Keresztúry Dezső, Vas István, Csorba Győző.

Az IMATLAN IMA nem vállalkozott irodalomtörténeti elemzésre, de a kötet létrejöttének és szükségességének gondolata új írások megszületését is segítette. Németh György, Vasy Géza műelemzése, Tóth Gyuláné írása, Kenyeres Zoltán és Kuczka Péter emlékezése is bizonyítékai annak a ténynek, hogy Devecseri Gábor sokágú életműve, géniuszi magatartása, műfordítói klasszikus felkészültsége olyan értékeket adott a magyar irodalomtörténetnek, amelyekre vigyáznunk kell művei megismerésével és terjesztésével.

Köszönöm Devecseriné Huszár Klára tevékeny szerkesztői közreműködését, személyes emlékeinek felidézését, amellyel szellemi társként segítette e kötet megszületését.

A költészettel szembeni tisztelgésnek is tekintem, hogy az utóhang, az utolsó szó jogán záruljon Devecseri Gábor gondolataival:

„Ellentmondást nem tűrően búcsúzik a nap.

Ő bizony sem nem vidámabb, sem nem komorabb, mint negyedfél évtizede, mikor itt e rét zöldje fölött bontogatta sugárszőttesét reggelente, s estelente visszahúzta már, egy darabig nap már nem volt s volt még napsugár, majd az is a ködbe oszlott, hűvös este jött ... reggel a nap megjelent az alvó rét fölött.

Megjelentem tisztelegni néked, nyári nap; tedd: legyen az életünk már egyre nyáriabb; add, hogy régi sok szép fényed dajkálja tovább emlékezés örömévé múltunk bánatát alkonysugár-bölcsőjében; s add meg még nekünk: sugározzunk egy darabig, ha már nem leszünk.”

(Budapest, 2007. május)

277