Maróti István (szerk.): Imátlan ima. Kortársak Devecseri Gábor emlékére (Budapest, 2001)
MARÓTI ISTVÁN: Főhajtás, lélekpendítő visszatekintés e kötet megszületéséről
Maróti István FŐHAJTÁS, LÉLEKPENDÍTŐ VISSZATEKINTÉS E KÖNYV MEGSZÜLETÉSÉRŐL 1996 őszén és az esztendő utolsó napjaiban, a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársaként több alkalommal felkerestem Béla király úti otthonában Devecseriné Huszár Klárát, hogy múltidézéssel beszélgethessünk a Devecseri Gáborral eltöltött évtizedekről, a társról, az íróról, a költőről, a műfordítóról. Az interjú befejezésekor, Klára asszony kissé szomorúan jegyezte meg, milyen kár, hogy ennek az időutazásnak a végére értünk. Akkor és ott határoztam el, hogy a hangfelvétel rögzítése mellett, nekem, mint az irodalomtörténettel foglalkozó múzeológusnak további, és más feladatai is lehetnek. Devecseri Gábor immár - mily fájdalom - harminc esztendeje nincs közöttünk, nem gazdagíthatja azt a rendkívüli írói életművet, amelyet viszonylag rövid idő alatt az olvasói és a görög irodalom szerelmeseinek javára megteremtett. Ekkor erősödött meg bennem az a gondolat, hogy Devecseri Gáborra emlékezvén szólaljanak meg az egykori kortársak, pályatársak. Beszéljünk és beszéljenek róla mindazok, akik ismerték őt, műveit, műfordítói tevékenységét. A pályakép szubjektív hangulatú vélemények segítségével olyan portrét rajzolhat róla, amely a XX. századi magyar irodalomtörténet tekintetében az őt megillető és értékű helyére sorolja. De vajon valójában miért is kell ismerni és olvasni műveit? Ennek bizonyságául felidézem Devecseri életének számomra talán legfontosabb mozzanatait: 19 éves korában megjelenik első verseskötete A mulatságos tenger címmel. 21 éves, amikor lefordítja Catullus összes versét. Doktori értekezésének címe: A művészi tudatosság Kallimakhosz költészetében, ekkor 24 esztendős. 30, amikor lefordítja Homérosz Odüsszeiáját, 35, amikor az Iliászt. A görög istenek világában él, az Olimposz bűvöletében, mégis csak 44 éves korában jut el először Görögországba. 1964-ben lefordítja Ovidius Átváltozásait, 50 éves, amikor a Lágymányosi istenek című művének közreadásával szabálytalan szerkesztői és személyes hangú esszéivel új műfajt teremt. „1970. október 14-1971. július 30. között a Kútvölgyi úti kórház lakója. Fájdalmas, de ez életművének utolsó szakasza.” Ahogy Vájná János írja A hasfel- metszés előnyei - A múlandóság cáfolatául című kötet előszavában: „Devecseri 275
