Maróti István (szerk.): Imátlan ima. Kortársak Devecseri Gábor emlékére (Budapest, 2001)
A boldog költő - CSERNUS MARIANN: Perszeusz tükre
Perszeusz: Ez a kis hiba csak annál inkább észrevéteti mindazt, mi képed ékessé teszi. Medúsza: A szemem dülledt. Perszeusz: Tükröm így felel: szemed sugárzik. Medúsza: A tükröd nagyon érdekel! Mit mond hajamról? Mert hisz haj helyett mérges kígyók borítják fejemet. Mit mond a tükröd? Perszeusz: Szerteszökkenő gondolatok fémes körtánca, tenger és föld fölé feszülő eleven sátor, a megnempihenő idő sziszegő szobra, mely azt hirdeti, hogy örökké fogsz élni, mert halálod a mozgó szépség magvait veti ... Medúsza: Én most élek örökké. Perszeusz: Most kívánod a végzeted, hát nyíljék út neki! * „A látónál a vak gyakorta látóbb. ” Ezt Perszeusz mondja Medúszának, de vajon honnan veszi ezt a tudást és hitet, ha nem Athénától, a szűz istennőtől, akinek a levágott fejet küldetése elvinni. A meztelen istennő és a vak jövendőmondó című szerelemfilozófiai regény Athénája szeretkezik Teiresziásszal, az ifjú vadásszal, Kharikló nimfa fiával. 263
