Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)
Ady Endrétől Pilinszky Jánosig - Korszakok, korszakváltások Illyés Gyula költészetében (1920-1939)
1938-ban Illyés Gyula elvált első feleségétől, 1939-ben feleségül vette dr. Kozmutza Flórát és kiadta Külön világban című verseskötetét, amely csupa-csupa Flórához írt verset tartalmaz. Kiadója Cserépfalvi Imre, aki korábban József Attila utolsó verseskötetét, halála után pedig összes verseit is megjelentette. A kötet véges-végig a magánszféra megnyilvánulása Illyésnél. Kilenc verset vett át előző kötetéből, kettő kivételével ezek is Flórához szólnak, illetve ezeknek is ő a múzsája. A versek színvonala nagyon jó. Kiemelkedik a címadó költemény. „Külön világban és külön időben / éltél, be messze tőlem. / Már vége, — vége!” — A vers indítása Sárközi György Virágok beszélgetése című költeményére emlékeztet. Aztán a megnyugvás/békélés leheletfinom rajzát adja: „Fülelem, hogy a két szív, melyet egy karban tartok, hogy felelget, hogy békül, mióta egymáson majd összetört, — hogy egymásra találjon.” A befejező strófában a költő arról vall, hogy a szeretett nő mintegy álomban múltjának, gyermekkorának is része lett: „Nagy fényben alszom el. Álmomban — úgy szeredek — múltamban is már beereszdek. Gyermekkoromban jársz fel-alá velem, — ha az est közelget nevetve rántsz kézen anyámnak hívó szavára, tán anyám vagy — Ismerlek; mosolyodban forgók, heverek, végre megnyugodtam”34 Igen, ez már valóban a boldog szerelem! Irodalomtörténet, 1992. 4. s%. 834—851.-8634 Illyés Gyula: Külön világban. Bp., 1937. 34-36.1.
