Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)
Ady Endrétől Pilinszky Jánosig - Ady és Rippl-Rónai
Soha imponálóbb, mélyebb, mokányabb szívű és lelkű embert Nálad nem ismertem. Amit mondott a nagy vastagnyelvű szád, azt bizonyította álmos, nagy, fekete szemed még inkább. Tisztelettel kellett Rád tekintenem. Tisztelettel kellett minden szavamat Hozzád intéznem. Ereztem mindig, hogy ritkán szabad tréfálnom úgy, ahogy másokkal szoktam tenni. Egymáshoz való tiszteletünknél csak lelki vonzódásunk, szeretetünk lehetett nagyobb méretű - végtelenebb. Veled vagyok, édes Bandikám, él bennem minden szavad, verseid pedig egész valómat betöltik. Ki hitte volna, hogy Te, nagy férfi, erős ember, halhatatlan, ily gyorsan parírozni fogsz a sovány halálnak. Szervusz, drága Bandim! Nézz le olykor, és láss meg bennünket. Jóskád (Rippl-Rónai)101 A kettejük barátságáról ejtett megható szavak után nemsokára újabb írásban emlékezik Ripp-Rónai Adyra. A proletárdiktatúra alatt — 1919. június 17-én — „Móricz Zsig- mond elvtársinak címzett levelezőlapján olvassuk: „Ady Bandiról írtam a Vörösmarty Akadémia kérdéseire. Jó volna, ha látnád, mielőtt beadnám.”102 Ez az írása sajnos elveszett, bár egyes részeit bizonyára „beolvasztotta” a négy évvel későbbi Ady Endre szemeibe. Az utóbbi írás az Ady-síremlék javára 1923. november 18-án rendezett matinéra készült, s a szerző olvasta fel. A felolvasott és a Nyugat 1923. december 1-jei számában megjelent szöveg némileg eltér egymástól, a folyóirat szerkesztői elhagyták az első négy bekezdést, és a befejezésen is változtattak. Az eredeti szöveg később megjelent az Ady-Almanachbnn és egy alkalmi kiadványban.103 Ezek a források azonban gyakorlatilag hozzáférheteüenek, ezért a kézirat alapján közöljük a teljes szöveget: „Sokat utaztam vüágéletemben, sokat láttam, de olyan szép utazásokat, mint akkor, amikor Ady Endre szemében utaztam, — soha! Csak a felhők utazása lehet ilyen szép, és csodálatos. Különösen annak, aki szereti a felhőket nézni, aki azoknak a csodás szépségével tisztában van. Sokat néztem Ady Endre szemeibe, hosszan álmodoztam bennük és ahány szál selymesfényű szőr volt a szempilláján, annyi nevezetes állomásom volt, ahol megpihentem és elképzelhettem azokat a gondolatokat, amelyek ott belül elrejtőztek azért, hogy még beszédesebbek legyenek. Sokat elmondó szemei voltak az én Bandi barátomnak — sokat beszéltek nekem Párisról, és az itthoni életről is igen sokat meséltek el, egész légióját a megtörtént és megtörténendő dolgoknak. De ki lehetett érezni azt is, hogy mit akar írni, miféle folyamat megy végbe Isten-áldotta lelkivilágában, bensőjében. Szándékosan választottam ezt a témát és engedjék meg, hogy rövid emlékezésemben pár szóval visszatérjek rája, amikor impresszióimat elmondom. — Ady Endre festői szempontból nézve is nagyon érdekes alak. Szemei, nemcsak azért voltak szépek, mert feketék, mint a bogár, de főleg azért, mert álmos nézése mély és szerelmes, sokat mondó, talán azt lehetne mondani, hogy ennek a ritka lénynek, ennek a lói Nyugat, i. h. 273.1: Kávássy Sándor: Rippl-Rónai József Írásaiból. Dunavecse, 1967. Járási Művelődési Ház K. 62.1. 102 Farkas Zoltán: i. m. 155. 1. NB. A Vörösmarty Akadémia egyik felújítási kísérleténél Rippl-Rónait megválasztották a Vörösmarty Társaság [!] díszelnökének. L. Rippl-Rónai József levelét a Vörösmarty Társasághoz. Őrsiem 1920. nov. 21. 39. sz. 3.1. 103 Ady-Almanach Bp., 1924. Amicus 11-14.1.; Kávássy Sándor: i.m. 64—66. 1.
