Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)

Móricz Zsigmond és „holdudvara” - A Kelet Népe, 1935-1942. Bevezető

„Nem vagyunk parasztok!” A népi írók — Ady, Móricz és Szabó Dezső nyomán — vigyázó szemüket mindig is a parasztságra vetették. Munkásságuk érdekes „mellékterméke” a nagyjából egy időben több fórumon is kibontakozó vita a paraszt főnév, illetve melléknév eredetéről, jelen helyzetéről, és jövőjéről. A galántai Han^a Szövetkezeti Újság szerkesztője, Szőke Péter Nem vagyunk parasztok című írásával 1940. november 1-jén indult a Kelet Népe vitája. A vita akörül forgott, hogy az egyik jelentésében durva, megbélyegző, alantas értelmű paraszt szó megmaradjon-e, avagy felcseréljék, mondjuk, a földművesre. Balassa József nyelvész szerint a mellékjelentés nemcsak a magyar nyelv sajátja. „Ilyen mellékjelentéssel a németben is használják a Bauer, bäuerisch, a franciában apaysan szavakat” Jócsik Lajos a Sarlóra emlékezik: „Hogy lehet az, hogy ez a szó: paraszt, messiási értelemmel töltekezett meg ajkunkon s a nép tiltakozik ellene, mert alig tud valamit e szó hősi jelentésváltozásáról? Milyen együgyű dolog ezt a szót most »falusi népességgel« vagy »földművessel« helyettesíteni!” Ugyanő, ifjúkorának nosztalgikus idézése után, arra figyelmeztet „ebben az országban Erdei Ferenc már bebizonyította, hogy nemcsak a paraszt elnevezés tarthatadan, de elviselheteden a paraszti lét, mert benne emberi igényekkel élni már nem lehet”.

Darvas József írása Jócsikéhoz kapcsolódik. A parasztság bomlásának jeleit látva arra gondol, hogyan magyarázza meg a népi írók munkái hatására „paraszt-hívó” fiatalságnak, hogy a parasztság mégis megmarad? A két nem író hozzászóló közül Rózsa János tanító (A tardi helyzet című szociográfia informátora) elveti a paraszt elnevezést, míg Veres Vilmos újbarsi paraszt a szó védelmében ragad tollat. A vitához Kassák Lajos is hozzászól. Folyóirata, a Munka 1939 júliusában megszűnt, s Kassák 1940—1941-ben a Kelet Népe egyik legszorgalmasabb munkatársa lett. Megjelenése idején A tardi helyzet nosztalgikus faluképét elutasította; szerinte a jövő a farmergazdaságoké. Természetesen 1941 januárjában is a paraszti életforma átalakulásának s a paraszt szó földművelőre való felcserélésének a híve. A vitát Féja Géza zárja, mély s emberi csengést adnak a »paraszt« névnek s öntudatot a magyar parasztnak. Ez az írók feladata, a többi majd magától megy.”

Nagyon érdekes Móricz Zsigmond fél évvel későbbi megnyilatkozása. Gulyás Pálnak üzen 1941. október 15-én a Kelet Népe Szerkesztői asztal-rovatában. A költő elhunyt édesapjára, egykori tanárára, a paraszti származású Gulyás Istvánra emlékezik: „Három ilyen gyászlap fekszik előttem. Egy magyar, egy német és egy tót. Mind a három népi eredetű. (Úgy látszik a parasztnak ez lesz valamilyen utódja: népi. A paraszt szó nagyon sértő, kivált a jobb kultúrájú nép közt. Még sokkal jobb helyzetbe kell kerülniök, hogy ismét, dacból és jelszóul felvegyék a paraszt szót.)”

Magyar radikalizmus. Móricz Zsigmond folyóiratának Németh László a leghűségesebb és a legtöbbet publikáló munkatársa. A nagy író halála után, leküzdve „a gyász interferenciája” zavaró hatását, ő írta az első könyvet Móriczról. A két író kapcsolata csak Móricz utolsó éveiben nevezhető zavartalan, egymásért kiállni kész barátságnak. 1934-ben Móricz még nyíltan polemizált Németh Sznobok és parasztok című cikkével, később — naplója szerint — negatív véleménye volt az Ember és szerepről és a Tanú egyes számairól. A fordulat 1938- ban következik be, a Villámfénynél bemutatója után. Móricz ekkori jelzője Némethről: „rokon gondolkodású”.18 1940. április 24-én szinte kivonatolja, saját helyzetére alkalmazza Németh László Kisebbségben című tanulmányát: „Magyar vagyok: tehát ebben az

18 Móricz Virág i. m. I. köt. 354-357., 512-513. cs II. köt. 139.1.

19 Uo. II. köt. 336.1.

f-205-