Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)
Móricz Zsigmond és „holdudvara” - A Kelet Népe, 1935-1942. Bevezető
országban a kisebbséghez és az elnyomottakhoz tartozom. Könyveimet nem veszik többet a zsidók, nem veszik a németek, s a magyarok nem tudják megvenni, mert minden magyar ember olyanforma másodsorban áll, mint jómagam.” Németh László 1939. március-áprilisában írta Kisebbségben című füzetét, amelyben Farkas Gyula könyvéhez — Aţ asszimiláció kora a magyar irodalomban — kapcsolódva élesen bírálja a kiegyezéssel nálunk is beköszöntő liberalizmust és az asszimiláns írók ún. híg magyarságával szembeállítja a mélymagyarság fogalmát. (Vele egy időben jut el a „mélyen magyarok”, illetve a „mélyebb magyarság” hasonló definiálásához Szabó Zoltán, a Kelet Népe 1939. áprilisi számában közölt Magyarság és középosztály című tanulmányában.) Németh László a kortársak által sokat bírált könyvében Bessenyeiig nyomozza a „mélymagyarságot” (s Mária Terézia korától keltezi a magyar irodalom „felhígulását”). Féja Géza említett recenziójában Németh vonalán a XVI. századig. Bornemissza Péterig hátrál az időben, Gulyás Pál pedig — a kötetünkben is olvasható Nyugaton át Kelet felé című tanulmányában — egészen a népköltészetig, és eljut „a duna-völgyi népek ősi, közös, érintkező gyökeréhez”. Igaz, ekkorra már Németh Lászlót is a „keleti Golf-áram” sodrása vitte a délszláv-magyar irodalmi kapcsolatok kutatása felé s távolabbi célul ő is a kelet-európaiság összekötő szálainak vizsgálatát tervezte (Híd a Dráván). Németh László 1940-ben készült tanulmányai szinte mind a Kisebbségben motívumait variálják. így a Kelet Népe december 1-jei számában közölt Magyar radikalizmus, amelyben a népi írói mozgalmat megkülönböztetésül a századfordulón keletkezett polgári - Németh szavával: zsidó - radikalizmustól magyar radikalizmusként határozta meg. A tanulmány legnagyobb hibája, hogy az első és a második zsidótörvény hatálybalépése után jelent meg, s így jogos érzékenységeket sértett. Igaz, a törvényt Németh is bírálja. „A mi javaslatunk — írja — két részből állt: a nagy ipari üzemek és bankok nacionalizálása; emberiesség a kis zsidókkal. Ha ezt csinálják meg: a zsidók jelentősége annyira csökken a gazdaságban és szellemben, amennyi a zsidótörvény előtt volt a köztisztviselői karban. S mit csinált a két zsidótörvény? Kiszóratott egy csomó kis és közép zsidót s bepumpált a helyére egy csomó keresztényt; a tőke azonban megmaradt azoknak a halálrasértett embereknek a kezében, akikében odáig volt.” Ez a javaslat, bár összehasonlíthatatlanul humánusabb a német megszállás utáni gyakorlatnál, megfeledkezik arról, hogy radikális szerkezetváltás csak valamennyi nagybirtok és a nagytőke kisajátítása útján érhető el. Nagyon érdekes Lukács György véleménye „a romantikus andkapitalizmus vezető ideológusá”-ról, 1941-ben. O Németh Lászlónak a Magyar radikalizmusban kifejtett irodalmi nézeteivel is vitatkozik. Németh szerint — írja Lukács — „a magyar irodalom a nagy orosz irodalom törvényes utóda. Politikai és társadalmi eszméiben »magasan fölötte áll annak, amit ide Európa bármely részéből behozhattak«. A látszólagos logikai salto mortale abban áll, hogy ez a felfogás az általános degradációval van összekapcsolva. Pedig a valóságban úgy van, hogy valamely nemzed irodalomnak olyan korszaka, amely azt világtörté- nelmileg jelentőssé, a világirodalomban vezető teszi, mindig össze van kapcsolva a társadalom valamely nagy progresszív átalakulásával, szükségszerűen ebből a progresszív átalakulási folyamatból nőtt ki, annak irodalmi tükörképe és hirdetője. így készítette elő a 18. század irodalma a francia forradalmat, így a 19. század irodalma a cári abszolutizmus bukását és az azt követő szocialista forradalmat.”20-20620 Írástudók felelőssége. 137-138.1.
