Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)

Móricz Zsigmond és „holdudvara” - Móricz Zsigmond, a Nyugat szerkesztője. Utószó. Egy levelezéskötet tanulságai

A Nyugat-Barátok Köre Irodalmi Szalonjában bemutatott másik két író: Kodolányi János és Pap Károly. Amit róluk mondott Móricz, közreadta a Nyugat 1932. december 1- jei számában Kél fiatal író arcképe címmel. A Pap Károly-portré kibővítve, tanulmánnyá formálva megjelent 1935 novemberében a Múlt és jövőben is. „Pap Károly — írja — a soproni zsidórabbi fia. író nem ad mást, mint amit az első rügyezés és bimbózás idejében öntu- dadanul nyert: az írói élet kiteljesedése a talajnak, melyből vétetett. Pap Károly a zsidóság problémás életének egy kitűnő írója. A zsidó származású írók, úgy gondolom, benne értek el a megtisztulásnak eddig legmagasabb fokára, [...] Regénye, amit evvel a címmel jegyez. Megszabadítottál a haláltól, meggyőződésem szerint korunk egyik legnagyobb alkotása. [...] O úgy gondolja, az ős-zsidóságot lelte föl a lélek mélyén, én úgy érzem, az emberi lelket, a testien felül való ideális igazság szavát és illatát.”25

Móricz Zsigmond az Irgalom című Pap Károly-kötetről is megemlékezett (Pesti Napló 1936. dec. 20.): „Ezek a novellák nemcsak a magyar irodalom, de meggyőződésem, hogy a világirodalom legszebb darabjai közé tartoznak. S annál csodálatosabb, hogy a magyar levegő, a magyar egész élet, úgy, ahogy van, éppen annyira hozzájárultak ezeknek a létrehozásához, mint az ős zsidóság eszméletisége.”26

Talán nem tévedünk, ha úgy véljük, Pap Károly némely írásában, így a Mai Dekame- ro/zban közölt Muzsika című elbeszélésében és A. nyolcadik stáció című regényében ott rejlik Móricz Zsigmond prózájának a hatása. Leviát, a festő először Pap Károly önéletrajzi elemekkel átszőtt Leviát György című kiadatlan drámájának főszereplője volt. Innen került át a Nyugat 1931-es évfolyamában kiadott regény hőseként egy groteszk-naturalista falusi környezetbe. A kép teljessége kedvéért megemlítjük, hogy Pap Károlynak ezekből az évekből fennmaradt egy Móricz Zsigmond hatásáról árulkodó drámatöredéke is.

„Kodolányi, ha tollat vesz a kezébe, azonnal a közvádló szerepét veszi át” — mondotta Móricz Zsigmond a Fiatal írók estjén. És: „...abba a típusba tartozik, akik ingerült- séggel, fokozott megbántódással és gyötrő elégedetlenséggel szívták magukba a vészes élethatásokat, az emberi gonoszság jeleit és nyilatkozásait, a felkavart s megháborodott emberiség hullámzását. Első irányuk a kritikai megfigyelés és ítélet. De a második egész váratlanul és különösképpen az, hogy még a mi korunknál is mélyebb hittel vallották az emberiségben való bizalmat, hirdették a morális szolidaritás lehetőségét, s próféciákban hirdetik a javítás és javulás útját. Ebből a kettős akcióból — egyfelől a törés fájdalma, másfelől a szervezet gyógyító akarata — származik minden, amit ez a fiatal író vagy tesz, vagy érez.”27

Móricz Zsigmond jegyzetéből, Kodolányi János kötetünkben közölt (168. és 312. számú) leveleiből és memoárjából rekonstruálható a két író végzetesen elromló kapcsolata. Kodolányi már kisdiákként Móricz írásait — Tavaszi szél címmel 1912-ben kiadott elbeszéléseit — tekintette mércének, hatására írta első elbeszélését. A Nyugatban 1922-ben debütált a Móricznak ajánlott Sötétséggel, majd személyesen is megismerkedtek. Móricz egyengette a fiatal, lázadó-anarchista író útját, de — meglehet, igaza van Kodolányinak — túl magasra emelte a mércét. Kodolányi János 1932. június 13-i levelében (jelen kötet 312. sz.) olvassuk: „...azzal a tudattal, hogy a Nyugat számára írok, nem tudok írni.” A Nyugat itt Móricz Zsigmond nevének szinonimája. Kodolányi és Móricz párviadalának — mert az lett az atya és fiú kapcsolatból — következő állomása az írók Gazdasági Egyesületében

25 Tanulmányok. I. Bp., 1978. Szépirodalmi Kk. 846-848.1.

26 Uo. 860.1.

27 Uo. 751-752.1.-193-