Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)

József Attiláról - József Attila és a Bartha Miklós Társaság 1928-1930

intellektuális ifjúság és Róna Imre Az ifjúság seregszemléje című, a lap májusi számában megjelent tanulmányai kapcsán bontakozott ki. Az első három hozzászólás Az ifjúság seregszemléje, a többi A magfar intellektuális ifjúság főcím alatt jelent meg 1930 júniusa és decembere között. A vita résztvevői: 1. Kassák Lajos, 2. Nádass József, 3. „A feloszlatott Wessselényi Reform Club egy tagja”, 4. Veress Péter, 5. Kecskeméti György, 6. Hevesi András, 7. Ernst István, 8. Ignotus Pál, 9. Fábián Dániel, 10. Pintér József, 11. Kemény Gábor.

Kecskeméti György A magfar ifjúság problémájához című írása a folyóirat szeptemberi számában jelent meg. A Bartha Miklós Társaság elméleti tevékenységét bírálja Asztalos Miklósnak Az ifjú nemzedék új arca című tanulmánya (Új Magfar Föld II. 1929.) és a Ki a faluba kapcsán. Asztalos, saját egy évvel korábbi tanulmányából idézve, az ifjúság céljának a magyar faj kulturális egysége megteremtését tekinti. Konklúziója: „Azt mondhatnánk, hogy az ifjúság ideológiája a napi ízű jelszavaktól megtisztított, demokráciává tisztult fajvédelem”. (Asztalos cikkében a fajvédelem idézőjelben van!) Kecskeméti ez állítást bírálva lényegesnek véli, mint alkalmazza majd az ifjúság a „demokráciává tisztult fajvédelem” ideológiáját: „a demokrácia, vagy a reakció érdeme szerint-e”. A Ki a faluba röpiratból is kiragad néhány gondolatot. Mindenek előtt ezt: „Hazánkban ma minden társadalmi és gazdasági kérdés parasztkérdés.” Ebből ő a népi kultúra dominanciája szándékát és az európai kultúrértéktől való elhatárolódás programját olvassa ki. Idézi a röpirat híres sorait: „Ne csak Kanttól és Husserltól, ne csak Hűmétől és Russeltól, ne csak Descartestól és Bergsontól tanuljatok!”; továbbá: „A magyar észjárás formáit, amelyek nélkül pedig magyar bölcselet nem lehetséges, a paraszti okoskodásban találjátok.” Bírálatában Kecskeméti megkülönbözteti a paraszti és a nemzeti fogalmát. A magyar nemzeti eszmét és kultúrát, állítja, a polgári rend tagjai teremtették meg. „A paraszt a maga tájszólását beszéli, nem a polgári irodalomban és iskolában pallérozott nyelvet, kultúrája végtelen, ősi közösségeket mutat más nemzetek parasztjával. A nacionalizmus, az állami különcélúság maga nem paraszti — a mi fogalmazásunkban az is polgári elv.”

Ebből következően a parasztért való lelkesedés is tipikusan polgári visszasóvárgás a röghöz.63

E bírálatra a költő válaszolt, de írását a Századunk nem közölte. Válasza töredékesen megjelent 1946-ban a Szabad Népben és 1958-ban — innen átvéve — a kritikai kiadás III. kötetében. Itt Szabolcsi Miklós feltételesen a Győry János-polémiához kapcsolódónak vélte; ugyanis az első közreadó a tényleges vitára célzó konkrét utalásoktól megfosztotta. 1989-ben Tverdota György közreadta a cikk teljes szövegét. József Attila, mint a Győryvel vitatkozó írásában, itt is hivatkozik BMT-tagságára: „Engedjék meg, hogy a Bartha Miklós Társaságot ért támadáshoz én is, aki a Társaság egyszerű tagja vagyok, hozzászóljak.” A támadások személyében is érintik, „hiszen — írja — setét ellen forradalmárnak bélyegeztek bennünket, amiért a magyarság különösen van és a különös mivolt éppoly kevéssé tagadható meg a magyarságtól, mint a németségtől vagy az angolságtól”. Voltaképpen itt kezdődik a vitacikk marxista érvelése, a költő e cikkét 1930 szeptemberében vagy októberében írhatta, de még a BMT-ből való kilépés előtt. Az is lehet, hogy az október végi kilépés miatt nem adta le; a közreadott gépirat befejezetlennek tűnik, az érvelés első pontja fel van tüntetve, ám az szinte parttalanná válik és a második pont kijelölése el is marad. Nemcsak Kecskeméti Györggyel vitatkozik — le sem írja a nevét —, hanem Róna

63 Kecskeméti György: A magfarij)úságproblémájához Századunk, 1930. szept 398-403.1.; JAÖM III. 422-423. 1.; Kortársak József Attiláról I. 197-200.1.-137-