Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)

József Attiláról - József Attila és a Bartha Miklós Társaság 1928-1930

nevetségestől óvakodjék csak a Méltóságos Szemle, a szocializmusra pedig figyelmesen és népünk jövőjét nyitogató szeretettel vigyázunk mi magunk.”22

Győry János a Neumann-féle „gesunkenes Kulturgut” elméletével kívánja letaglózni a BMT népi kultúrára alapozó íróit, írásait. Győry tudományos „fölényét” József Attila sokszorosan felülmúlja. Ha ezt a pamfletjét olvassuk, elképzelhetjük, milyen lehetett a költő vitapartnerként. (Lehengerlő, számos emlékezés tanúsítja.) Esztétikai nézeteit a kristályosodás állapotában szemlélhetjük, „költészet és nemzet”, „a művészet lélekidézés”, a népdal és az egyetemes, a nemzet kapcsolata. Itt is találunk utalást a néptelen szavakra: „ha nyugati kultúrával hivalkodó sajtónkat vakarjuk meg, kiderül, hogy parasztságunktól való távolállása folytán, igazán nem tud nem színesen, hanem tisztességen sem magyarul”. Következtetése: „ha népi eredetű a nyelv, akkor a költészet általában, s így a műköltészet is az”.

Szabolcsi Miklós és N. Horváth Béla egy időben kiadott könyveikben felsorolják azt a kilenc gúnyos változatot, mellyel a költő gondoskodott a Magyar Szemle nevetségessé tételéről. A tizedik a címben rejlik. Ezek közül „a legenyhébb az idézőjelezett Magyar”, mondja N. Horváth.23

József Attila e tanulmánya írásával egy időben, 1930. január 21-én, a BMT közgyűlésén felmerül Szabó Dezső pere a Genius Kiadó ellen és az író ekkoriban bejelentett terve: Bukarestbe költözik, román írónak. A kérdés megosztotta a társaságot: a jobboldaliak Szabó Dezső megbélyegzését kívánták, míg a baloldal, köztük József Attila, Illyés Gyula, Kodolányi János és Fábián Dániel „heves beszédben keltek Szabó Dezső védelmére és eljárásait igazolva látták”. Érdekes, hogy a forrásul szolgáló rendőri jelentés Simon Andort itt már a jobboldalhoz sorolja!24

7. Ady emlékezete

Ez az egyeden költemény, amelyet József Attila a Bartha Miklós Társaságnak írt. Az alkalom: a Magyar Ifjúság Ady emlékünnepélye 1930. március 23-án. Aznap, vasárnap délelőtt 11 órakor leplezték le a Kerepesi temetőben Ady Endre síremlékét, melyet Csorba Géza készített, az ünnepélyre pedig este negyed kilenckor került sor, a Vigadó nagytermében.

A vers minden bizonnyal az ünnepély előtti utolsó pillanatban nyerte el végleges formáját. Erre vall maga a Hatvány Lajos által megőrzött kézirat, amelyen a költő még a vers letisztázása után is javított-alakított; a sietős ajánlás: „Hatvány Lajosnénak szeretettel és szeretettel”, valamint a keltezés: „Istenhegy, 1930. márc. 23. este 8-kor Hatvanyéknál”.25

Bizony, már sietni kellett a Vigadóba, a negyed órával később kezdődő ünnepélyre. No, az se nagy baj, ha elkéstek, mert a költő a fennmaradt meghívó szerint a program kilencedik előadójaként szerepelt, Vajthó László, Földessy Gyula és Féja Géza emlékbeszéde, Illyés Gyula ünnepi verse, Móricz Gyöngyi és Baló Elemér szavalata, valamint néhány megzenésített Ady-vers előadása után. József Attilát viszont Veress Sándor kö22 József Attila: Magyar Mű és Labanc Szemle. Új Magyar Föld III. sz. 1930. jan.-márc. 62-71.; JAÖM III. 61-71. és 304-313.1.

23 Szabolcsi Miklós: „Kemény a menny!' 330. 1.; N. Horváth Béla: „Egy, ki márványból rak falut..." József Attila és a folklór. Szekszárd. 1992. 165.1.

24 OL K 149-1932-7-4442/196-197.

25 Szabolcsi Miklós: i. m. 463.1.-128-