Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)

József Attiláról - József Attila és a Bartha Miklós Társaság 1928-1930

vette, aki Bartók- és Kodály-dalokat adott elő zongorán. (Hatvány Lajos tévesen tulajdonítja március 22-ét az ünnepség napjának.)

Az Ady emlékezete, ez a Szabolcsi Miklós szavával: „ódái formában tartott ünnepi beszéd”, N. Horváth Béla szerint ,József Attila barthás korszakának talán legtisztább tükre”.26 Magam is nagyon fontosnak vélem, ezért rekonstruálom keletkezésének és előadásának körülményeit, a fennmaradt dokumentumok alapján.

Nem elhanyagolható, hogy Fábián Dánielt a BMT országos vihart kavart 1929. december 15-i I. Országos Kongresszusa után elbocsátották a budapesti Bethesda kórházból. Felkereste Varró Istvánt, a Századunk szerkesztőjét és előadta gondjait. Varró Jászi Oszkárhoz írott 1930. január 13-i leveléből tudjuk, hogy Fábián állása 1930. február 1-jén szűnik meg.27 Ezután utazott Köveskálra, szülőfalujába praktizálni, s egyben kivárni, hogy a BMT helyzete normalizálódjék. Távollétében a helyettese, Könyves Tóth Kálmán vitte a Társaság ügyeit, korántsem akkora elánnal, mint korábban Fábián. Asztalos Miklós elnök a berlini Collegium Hungaricumból eresztett meg néha egy-egy fejcsóváló levelet.

Az Ady-ünnepélyt néhány nappal megelőzte az ún. koszorúbotrány. A Sarlósok 1930. március 15-én Petőfi szobrának megkoszorúzását tervezték. A koszorút magyar, cseh, román, szerb, horvát nemzeti színű szalagokkal — a Duna-menti népek színei — és egy vörös szalaggal kötötték át — valamennyi botránykő és kihívás az irredentizmusnak és az ellenforradalmi rendszernek. A hatóságok a koszorút s az ez alkalomra tervezett beszéd elmondását nem engedélyezték, ezért a koszorút Táncsics szobra elé helyezték a pozsonyi fiatalok.28

Az ügy előzményéről és fejleményeiről Könyves Tóth Kálmán folyamatosan tájékoztatta Fábián Dánielt. így 1930. március 11-i levelében, amelyben az Új Magyar Föld 3. számának kiadói gondjairól is beszámol. Ugyanitt az Ady-ünnepély gondolatának fogantatását is megírja. „A leleplezéssel kapcsolatosan az az ödetem támadt, hogy kellene egy műsoros Ady-estet rendeznünk helyiségünkben, minden költséges befektetés nélkül, utána Csorba tiszteletére rendezendő bankettel. Az eszme azóta nagyon megdagadt s szétnyomta az elképzelt kereteket. A több ízben összehívott értekezlet kapcsán az ödet hatalmas mozgalomcsírává dagadt, olyannyira, hogy már szervezzük az ifjúságot és egy impozáns Ady-estet rendezünk [mármint a Bartha Miklós T.] a Vigadó nagytermében. Ez estén ünnepeljük Ady édesanyját is, akit Ady Lajos útján már meg is hívtunk. Számos előkelőséget fogunk meghívni, s hisszük, hogy telt házat csinálunk. Féja előadást tart Ady- ról, Kodolányi a szobor történetét ismerteti. Szaval Ady-verset: Somody, Baló Elemér és mások. Fellépnek József Attila, Simon Andor. Móricz leánya Simon-verset szaval. Illyés versét szavalja nem tudom ki. Lesz ének és zeneszám. Szóval egy impozáns nagyszerű megnyilvánulás Ady mellett. Délelőtt pedig a leleplezés. Plakáton hirdetve. Eddig a tervek a legnagyobb részletességgel ki vannak dolgozva s a szereplők vállalják is, csak még a pénz hiányzik, de annak előteremtése is kilátásban van. Somodyt és Drózdyt bíztuk meg teljhatalommal a rendezés lebonyolításával. A leleplezésen és ünnepélyen a Társaságot az összbizalom érdekében nekem kell képviselnem hivatalosan, bár én nagyon szeretném, és erre kérlek is, hogy mivel az vasárnap (23-án) lesz, ha fel tudsz jönni, gyere fel, vedd tőlem

26 N. Horváth Béla: i. m. 135.1.

27 A levelet közli B. Bernát István. L. Fábián Dániel: József Attiláról. 2. kiad. Vál., szerk., előszó: B. Bernát István. Bp. 1989. 156-157.1.

28 Tasi József: Sarlósok koszorúja Táncsics sírján ötven évvel ezelőtt. Magyar Nemzet, 1980. márc. 18. 5.1.-129-