Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)
József Attiláról - Kísérlet egy dedikáció megfejtésére
Kísérlet egy dedikáció megfejtésére 1972 őszén Fáy Árpád, az ismert műfordító és szerkesztő megajándékozott József Attila Nem én kiáltok című kötetének dedikált példányával. A jó állapotban levő, fölvágott — tehát olvasott — kötet borítófedele is ép; ez nem a rajzos borító, hanem a gyakoribb, kettős piros csík által keretezett borítékvariáns. A címlap utáni - számozadan 5. - lapon a könyvárusi forgalomba nem kerülő példányokról szóló nyomtatott híradás alatt kék tintával a következő ajánlás olvasható: Tass Józsefnek, régi adósságom, szeretettel. Bpest., 1926. jan. József Attila Megkérdeztem az időközben — 1976. július 10-én — elhunyt Fáy Árpádot, mit tud a kötet és a dedikáció történetéről. Sajnos, arra sem emlékezett, hogy a könyvet kitől kapta vagy vásárolta. Tass Józsefről, kinek nevét József Attila keze vonásával olvastam először, Fáy Árpád elmondotta, hogy jogász volt, törvényszéki bíró, aki feltehetőleg segítségére volt a költőnek, számos perei egyikében. A Magyar Irodalmi Lexikon közli a költőként számon tartott Tass József (Trencsén, 1894. április 24.- Budapest, 1958. április 19.) életrajzi adatait, és utal a róla szóló irodalomra. (1928-ban kiadott Szoríts kettet című verseskötetét az Erdélyi Helikonban Dsida Jenő, a Nyugatban pedig Illyés Gyula ismertette.) Jóval többet tudunk meg Basch Lóránt nekrológjából.1 E szerint Tass József polgári neve Ederer, majd Edervári volt, a Tass pedig írói név- írótársai csak annyit tudnak róla, hogy „polgári foglalkozása egy pesti bírósághoz köti. Törvényszéki jegyzőként szerepelt Babits 1932-es antológiájában, amikor már bírája volt (később elnöke lett) a végrehajtások ügykörében végső fokon ítélkező tanácsnak.2 A közölt sorokból nyilvánvaló: az 1926. évi József Attila-dedikáció idején Tass József még csak törvényszéki jegyző lehetett. Vajon honnan eredt ismeretsége József Attilával, és mi volt a költő „régi” adóssága? Adatok hiányában csak feltevéseimet mondhatom el. Tass József — miként József Attila is — 1923-ban munkatársa volt a rövid életű Kékmadár című folyóiratnak. Tass Józsefnek négy versét közölte a mindössze tizenegy számot megért Budapesti periodikum: a Suba és a Tavasai ébresztő a május 25-én megjelent 4—5. számban, a Kívánság a június 15-i 6.-ban, a Tele című költemény pedig az augusztus 25-i 9-10. számban jelent meg.3 4 A pályakezdő — elsőkötetes! — József Attila és a Kékmadár kapcsolatára két vers utal: a május 25-i 4—5. számban az Ember is; magyar is; magam is, az október 19-i 10.-ben pedig a Támadó Krisztus.* 1 Basch Lóránt: Tass József 1894—1958. It 1959. 3-4. sz. 467-468.1. 2 I. m. 467. 3 Független Szemle (1921-1923), Kékmadár (1923). Repertórium. Szerk. Botka Ferenc. Bp., 1979. 117. (A Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzetei B. sorozat 10.) 4 I. m. 112.-116-
