Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok (Budapest, 2002)

József Attiláról - József Attila „első kritikusa”. Zsolt Béla a Szépség koldusától

só s2eretetébe ajánlván a fiatal költőt, aki a régi formákat egyénien csiszolja, és mondanivalóiban a tanultság komolysága az elementárisán ható élmény friss lendületével fonódik össze. József Attila valóban a legteljesebb felkészültséggel indul pályájának. Külső formatechnikája hajlékony és pontos, minden kifejezésre alkalmas és többé-kevésbé egyéni és nemes az is, amit elmond. Hatások és apró-cseprő naivitások mögül komoly, igaz és kiszámíthatatlanul fejlődőképes költő arca rajzolódik elénk.”

*

E szeretettel, barátsággal és megértéssel írt kritika mindössze öt mondatában Zsolt Béla biztos szemű olvasónak bizonyult; értékelését a költő életműve fényesen igazolta. Magyarázatot kíván azonban az „első kritikusának” szóló hat évvel későbbi ajánlás. A Szépség koldusától már megjelenése előtt, 1922. november 12-én, hírt adott a Makói Friss Újság, az első kritikát pedig a költő atyai barátja, mentora, Espersit János írta a Makói Reggeli Újság december 24-i számában. A Világ híradása előtt még további négy közlemény jelent meg a kötetről, köztük Nyigri Imréé a Népszavában. József Attila mégis jogosan - nem csupán udvariaskodásból — nevezte „első kritikusának” Zsolt Bélát, akinek újságja a korszak leghaladóbb és legjobban szerkesztett napilapja volt. A Világ híradása a beérkezés lehetőségét csillantotta fel a tizennyolcadik évét alig betöltő poéta előtt. (Feltehetőleg Zsolt Béla fogalmazta a Világ Egy költőt fogházra ítéltek... kezdetű tudósítását is — 1924. július 21. — a Lábadó Krisztus- perről.)

Végül néhány szót a Nincsen apám, se anyám mindmáig publikálatlan dedikációjáról. Az ajánlás nem csupán a költő barátjának, első kritikusának szól, hanem „főszerkesztőmnek” is. Zsolt Béla 1929. május 19-én lett A Toll című hetilap főszerkesztője. Egy hét múlva már közölte József Attila Csin-bin című versét, s ettől kezdve november 10-ig — amíg A Toll főszerkesztője lehetett — további kilenc költeményét (Medália, Medvetánc, Esik, Dörmögő, Harmatocska, Tisgagug Margaréta, Vari bá’, Virág), három Villon-fordítását és Ady- ví\70 című tanulmányát jelentette meg hetilapjában.

Zsolt Béla és József Attila barátsága a későbbi években sem szenvedett csorbát. Ismeretes Zsolt bátor kiállása a Halálbüntetés Ellenes Szövetség röpiratáért perbe fogott költő mellett, s tudjuk, hogy József Attila folyóiratának, a Sgép S%óhak is munkatársa lett, 1937. december 8-án pedig az Ú/'ságban megható nekrológban búcsúzott el barátjától, „aki Ady Endre halála óta a tizenöt legjobb és legmagyarabb verseket írta...”

Népszabadság, 1981. dec. 20. 15.-115-