Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)

ADY ENDRÉRŐL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Lukács Györggyel

ka szempontjából. Illusztrációképp egy távoli példát hozok fel. Heine csakugyan világirodalom volt, sőt bizonyos időben például a francia irodalomra is komoly hatást gyakorolt. Ezzel szemben Heinének van egy nagy német kortársa, igazán nem merném állítani, hogy kisebb volna nála, Gottfried Keller. 0 sohasem lett világirodalom, sohasem volt hatása a német irodalmon kívül. Vagyis különféle irodalmi, társadalmi, nyelvi és egyéb körülmények következménye, hogy valaki tényleges faktorrá válik-e a világirodalomban, és meg kell mondani, hogy a magyar irodalomból még senki sem vált igazán világirodalmivá.

Adynál különleges nehézségek is vannak: legnagyobb költeményei közül több olyan mélyen feltételezi a magyar fejlődés és a magyar történelem ismeretét, hogy csak sok jegyzettel lehetne a külföldiekkel egyáltalán megértetni a szöveget, és ez a lírában különösen nehezen áthágható akadály. Ehhez hozzá kell venni a mai kort, amelyben a pátoszellenesség, a manipulációval való megalkuvás a lírikusok jellemzó' tulajdonságává válik. így aztán — talán a francia és a dél-amerikai lírikusok bizonyos csoportjától eltekintve — Ady tartalmilag is rendkívül idegen a mai költőktől. József Attila tekintetében se legyenek túl nagy illúzióink. Igaz ugyan, hogy József Attilát köny- nyebb fordítani, és ezért jobb József Attila fordításaink vannak, de azért távolról sem beszélhetünk arról, hogy József Attila világirodalmi tényezővé vált abban az értelemben, ahogy Majakovszkij vagy Eluard annak számít. Azt hiszem, ez olyan szerencsétlenség, amellyel nekünk mint kis nemzetnek, számolnunk kell. Meg kell tenni mindent azért, hogy Adyt megfelelően lefordíttassuk külföldi nyelvekre, de azt tanácsolnám, hogy ezt nagy illúziók nélkül tegyük meg.

A legnagyobb ritkaságok közé tartozik, hogy lírikus úgy érjen el de facto világirodalmi hatást. Vegyük például Paszternák esetét. Nem tudom megítélni, de orosz barátaimtól hallom, hogy komolyan veendő' lírikus. Mégis egy igen rossz, epigonisztikus regénye vált világirodalmi szenzációvá; igaz, már túl vagyunk rajta, ma már senki nem olvassa, de még ez a szenzáció sem volt képes arra, hogy Paszternák verseit igazán forgalomba hozza. Meg akarnám még futólag említeni, hogy létezik a világirodalomnak egy harmadik fajtája is, aminek én sze97