Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)

ADY ENDRÉRŐL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Lukács Györggyel

mély szerint kevés jelentőséget tulajdonítok: tudniillik az, amit az irodalmi szakemberek világirodalomnak tekintenek. Hogy egyszerű példát mondjak, az anglisták Shakespeare-nek mintegy huszonöt kortársát tartják világirodalomnak. Mégsem beszélhetünk arról, hogy Websternek vagy Fordnak a hatása túlmenne azon, hogy megtanulják a nevüket, csöppet sem hatnak a mai dráma fejlődésére vagy a tragikummal kapcsolatos felfogásokra. A szakemberek világirodalma tehát egészen szűk, egyetemi, akadémikus csinálmány.

Vezér: Most már választ kaptunk arra, hogy miért nem sikerült Adyval betörni a világirodalomba. Végezetül hadd kérdezzük meg, mégis, mi itt a reális helye?

Lukács: Az a krízis, ami azután Európát az elsó' világháborúba sodorta, különböző' földalatti gócokon, többé-kevésbé tudatosan megszólalt a világ csaknem minden irodalmában. Az a magánvéleményem, hogy ennek a leghamarabb és a legadekvátabban Ady adott hangot, ebben a tekintetben Ady fölötte áll az összes európai kortársainak, akik megszólaltatták ezt az elégedetlenséget és forradalmi szükségszerűséget; tehát emberileg és költőileg is Ady ennek a kornak a legnagyobb lírikusa. Nem félek attól, hogy emiatt a vélemény miatt sovinisztának tarthatnának. 1

1 A teljes interjú először az alábbi kötetben jelent meg: IJjú szívekben élek? Vallomások Ady- ról. Sajtó alá rendezte Vezér Erzsébet. Petőfi Irodalmi Múzeum és a Népművelési Propaganda Kiadó, Budapest, 1969. 13-23. p. (Irodalmi Múzeum, 3.)

2 Lukács György: Új magyar líra. /-//. rész. Huszadik Század, 1909. október, 286—292. p. és november, 419-424. p.

98