Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)

ADY ENDRÉRŐL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Kardos Lászlóval

lemes, nyájas liberális ember volt a fó'nökünk, hát ez sokat jelentett nekünk.

Vezér: Volt neki valamilyen egyházi funkciója Debrecenben?

Kardos: Nem tudom. Arra emlékszem például, hogy — ezt nehezen tudtuk lenyelni — mindig egy dolgozatot olvasott fel a főigazgatói látogatások után tartott konferencia előtt. Valami bevezető dolgozatot pedagógiai témákról. Rendszerint okosat, nagyon jól írt ő. Egy alkalommal azt olvasta föl, hogy mi a magyar középiskola hivatása. S a magyar középiskolának az volt a hivatása, hogy a középosztály fiait nevelje. És azt világosan kell látnunk, hogy nem az alsó néposztály gyermekeiről van szó, hanem a magyar középosztályról. Ezt mondta. Hát akkor egy kicsit leesett az állam. Ezt még nem hallottam ilyen brutálisan bevallani abban az időben. Tudtam, hogy így van, de hogy ezt nyílt programként vállalja a főigazgató, ez furcsa volt. Aztán később kiment ő a Habsburg Ottót levizsgáztatni, érettségi biztos volt, s akkor kegyvesztett lett a horthysták előtt. És hát kisebb állásba tették át.

Vezér: Akkor ő megszűnt tankerületinek lenni?

Kardos: Nem rögtön, de utána megszűnt, áttették Pestre. Talán a Pintér helyettese, második ember lett. Akkor kapott egy agyvérzést, s aztán még egyet, amibe bele is halt.

Vezér: Ady néni nagyon felrója Bölöninek — és mindenkinek —, hogy Ady Lajossal milyen ellenségesek.

Kardos: Hát ez az anya érzékenysége és Bölöninek pedig a politikai meggyőződése. Ady Lajos iránt a debreceni jobboldali, úgynevezett úri körökben mindig volt egy kis tartózkodás.

Vezér: Hát a neve rossz volt.

Kardos: Rossz volt a neve. En újságíró voltam azokban az időkben, és részt vettem egy városi tanácsülésen, ahol a polgármester fölvetette azt a kérdést — én csak, mint újságíró voltam ott, nem vettem részt a tanácskozásban —, hogy próbáljuk azt megtárgyalni, hogy hogyan történhetett meg az, ami megtörtént. Már tudniillik, hogy kommunista diktatúra volt. Abból úgy ébredtek fel, mint valami istencsapásból, hogy mi volt ez, hogy történhetett ez meg. Ady Lajos is hozzászólt. Még pedig olyan általam is elfogadható módon, hogy a társadalmi vi81