Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)

ADY ENDRÉRŐL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Kardos Lászlóval

szonyok és a többi, valami olyasmit mondott, amit még el lehetett képzelni reálisnak. Beszélt a munkásság, a parasztság helyzetéről, és ehhez hasonló dolgokról. Nem forradalmi állásfoglalás volt, de azért úgy szerkesztette meg, hogy mind a két fél hallhatta. S kérem szépen, akkor felugrott egy Láng Sándor nevű orvos, s azt mondta, hogy az a magyarázata ennek, hogy a szabadkó'művesek megrohasztották az országot. S ránézett Ady Lajosra, ő is szabadkőműves volt. Ady Lajos összehúzódott, s érezte, hogy most eltalálták öt. Tehát nem harcolt. Mikor már elment Pestre, találkoztam vele — nem tudom, már hol, talán a vonaton azt mondta: „Mikor Debrecenbe megérkeztem, gondolkodtam, kit keressek fel először, kitől kérjek tájékoztatást, s egy embert találtam, akihez fordulhattam, Kardos Albertet — ez a Kardos Pali apja volt, nekem nem rokonom, igazgató volt ott —, s aztán hozzá fordultam. S most, hogy el kellett jönnöm Debrecenből, megint szükségem volt segítségre — azt hiszem, pénzre —, körülnéztem, hogy kihez fordulhatnék. Kardos Alberthez kellett fordulnom.” 0 nem volt Ady Endre, de tehetséges, kellemes ember volt, aki a hivatalát jól ellátta és...

Vezér: De kár, hogy nem faggatták ki jobban.

Kardos: Hát nézze, nem volt olyan viszony köztünk.

Vezér: Nem maga, de mégis, akik még Adyval foglalkoztak.

Kardos: Igen, volt ott valami Ady-asztaltársaság korábban, nem tudom, kik vettek abban részt, csináltak valami emléktáblát is az Angol Királynőben, mert Ady ott iszogatott olykor. És rendeztek egy — talán nem ők —, Ady-emlékülést abban az időben. Oda lejött Földessy Gyula - mint előadó -, és az Ady szülei. Mind a két szülője megvolt még akkor is. Emlékszem, akkor mondta Ady Lajos, hogy „Szegény apámnak fiatalkori elmeszesedett gócai most kibomlanak, ő nem tudja, de szegénynek nincs sok hátra.” Akkor történt meg, hogy vagy tizenöten ültünk egy asztalnál, én is ott voltam meg Kardos Pali, és egy másik asztalnál pedig ült az Ady-asztaltársaság, Benyovszkyék, és nem tudom, hogy kik voltak még ott. És Juhász Géza, aki olyan összebékítő szellemű volt, kitűnően beszélt, azt mondja, hogy „Idehívom Be- nyovszkyékat, miért üljenek külön.” Mire én mondtam, hogy „Szíve82