Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)

ADY ENDRÉRŐL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Kardos Lászlóval

Vezér: Tényleg?

Kardos: Az Ady Társaságnak ő volt az elnöke, s az Ady Társaság előadóestjeit vagy szavalóestjét, rendezvényét ő szokta megnyitni. Kérem szépen, nem maradtak fenn ezek a megnyitó beszédecskék, de még ma is kis remekműveknek látom őket. Ezek tíz-tizenkét perces kis megnyitók voltak. Kerek, szellemes, politikailag progresszív beszédek, de Ady Lajos sose ment fejjel a falnak, roppant ügyesen szerkesztette meg őket.

Vezér: Hogy viselkedett ő magukkal, vagyis a debreceni baloldaliakkal?

Kardos: Na most, azt hiszem, hogy az ügyes emberek módján. Gyakran járt a gimnáziumunkban, odalátogatott minden évben. S tudta, hogy az Ady Endre testvérét látjuk benne és azt is tudta, hogy mi, akik ott tanítunk, szükségképpen szembenállunk a jobboldallal, illetőleg a jobboldalnak azzal az antiszemita változatával, ami akkor ui'alkodott. Es aszerint viselkedett. De nem lehet azt mondani, hogy hazudozott volna, hanem őbenne megvolt ez a kettősség, ő jól érezte magát a jobboldali dzsentri-féle úri középosztályban.

Vezér: Ady is.

Kardos: Ady is, de Ady nem bújt ki a bőréből. Ady Lajos szájából hallottam ezt is, azt is. Hallottam, amit nekünk mondott, hallottam véletlenül, amit másnak mondott. Egy ügyes, okos, tehetséges ember volt. Bizonyára jelentékeny opportunizmussal.(...)

Vezér: Amit én rossz néven veszek tőle, az a bátyja életében elkövetett dolgai. Például, hogy magyarázza maga azt, hogy egyetlen egy levele nem maradt Ady Lajosnak, amit az Ady Endrének írt volna.

Kardos: Nem tudom.

Vezér: Minden levélben kért valamit.

Kardos: Igen.

Vezér: Kinevezést, mellékállást, botrányainak elsimítását. Szünet nélkül vele kellett foglalkoznia.

Kardos: Kérem szépen, ott nálunk, a tanári karban szerették őt. De az nem pusztán az ő érdeme volt, hanem az akkori idők relatív értékelése. Olyan ellenséges légkörben éltünk, s akkor egy ilyen kel80