Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)

ADY ENDRÉRŐL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Lengyel Menyhérttel

sokkal érdekesebb volt, mi ma. Például ha Párizsban előadtak egy új darabot, azt a párizsi ügynököm rögtön elküldte Magyarországra, s amint a színház kezébe vette a darabot, huszonnégy vagy negyven- nyolc óra alatt le lett fordítva magyarra. Olyan írók fordították, mint Molnár, Heltai, és két-három hét múlva prömier lett itthon is. Szóval úgy futottunk együtt a nagy európai irodalommal, mint igazán kevés más nemzet.

Vezér: És milyen darabok voltak azok, amik a leginkább megihlették?

Lengyel: Akkor leginkább a vígjátékok. Az az érdekes, hogy például Feydeau-nak voltak olyan vígjátékai, amikről azt lehetett hinni, hogy elmúlnak pár hónap, pár hét alatt, és most kezdik játszani. Ezenkívül — mondom —, hogy én a színdaraboknak az iskoláját végigjártam, de soha sem hatott az úgy rám annyira, mint amikor először jártam színházban. Nem mondtam még el? Hatéves koromban, egy vasárnap délután, édesapám, aki László-tanyán, egy Miskolc melletti pusztán volt gazdálkodó, bevitt a városba, Miskolcra, a hat gyerek közül egyedül engem, egy színházi előadásra. És akkor beültem a színházba, először életemben, felment a függöny, és egy falut láttam. Egy falut láttam, parasztok jöttek és énekeltek. Es én azt hittem, hogy ez igaz, hogy a valóságot látom, hogy ez egy igazi falu, és ezek igazi parasztok. Ez az érzés úgy belém ivódott, hogy azután is, mikor darabírásra került a sor, és mikor a fantáziám megmozdult egy-egy téma irányában, akkor mindig úgy éreztem, hogy a valóságot írom, és a valóságban ez vagy az fog bekövetkezni, amit leírtam. Ez nagy hatással volt rám.

Azután az olvasmányaim közül ilyen rendkívüli élményem volt Ibsennek egy darabja, a Vadkacsa, amit én a Thália Színházban láttam Budapesten. Negyven év múlva San Franciscóban ugyanez a darab ugyanazt a hatást tette rám, mint akkor, negyven évvel korábban.

Vezér: Az első drámáját a Tháliában játszották, ez volt A nagy fejedelem. Hogyan került össze a Tháliásokkal?

Lengyel: Kérem szépen, én Kassán újságíró és hivatalnok voltam, s mint ilyen szabadjegyet kaptam a vasútra. Ezzel a vasúti szabadjeggyel vasárnap reggel, amikor a hivatalban szabadnap volt, felültem a vonatra, Pestre mentem. Ott ültek a Thália Társaság - mint értesültem ró68