Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)
ADY ENDRÉRŐL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Darvas Lilivel
Beszélgetés Darvas Lilivel Kérdező": Vezér Erzsébet Budapest, 1966. június 20. Vezér: Molnár Ferenc nagyobb szabású pályát képzelt el magának? Darvas: Nem hiszem, de ha így volt, akkor ügyesen eltitkolta. Éppen most olvasom Csathó rendkívül érdekes könyvét, amelyben sokat ír erről.1 Én ezt nem vettem észre, de lehet, hogy azért, mert nem akart erről beszélni vagy nem akarta mutatni. Rendkívül szemérmes és szerény volt, dacára annak, hogy a legszabadszájúbb ember volt, s nagyon sok disznó viccet mesélt. Nagyon sokan vádolták, hogy nagyképű, elbizakodott, és sokat keres. Ez nem volt igaz. Az a legenda terjedt el, hogy rettenetesen gazdag ember, hogy a pénz olyan fontos volt neki. Komplex és furcsa ember volt, kicsinyesen spórolós, főleg saját magán. Viszont a legrosszabb szerződéseket csinálta, és mint szegény ember halt meg. Ezt senki nem tudja, csak sajnos mi, az úgynevezett „örökösök”. Mégis elterjedt, hogy milliomos volt. Szó sincs róla. Még bankba sem tette a pénzét — már olyan bankba, ahol kamatozott volna. Azonkívül rendkívül babonás volt. Ez volt életének egyik nagy baja. Neuraszténiás hibáitól és babonáitól nem tudott megszabadulni. Élete babonákkal és szertartásokkal volt tele — a felkeléstől a lefekvésig. A tárgyak életre keltek nála. Ez bután hangzik, nekem nem is tetszik, bár játékos dolog volt az egész. Például kis ceruzái is éltek. Rengeteg színes ceruzát használt. Mindig tucatjával vásárolta a ceruzákat, a tollakat. Van otthon egy óriási dobozom csupa hegyezetlen ceruzákkal, puha, kemény, félkemény radírgumikkal, piros, sárga, kék ceruzákkal. Kedvenc ceruzája az volt, amelynek egyik fele piros volt, a másik fele kék. Munka közben egyre kisebb és kisebb lett, és amikor már egészen kicsi volt, másfél centi mindkét oldalon, akkor nyugalomba tette. Ceruzái nyugalomba mentek, mint egy hivatalnok, 53
