Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)
ADY ENDRÉRŐL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Dienes Valériával
ra. Azt hiszem ő fordította le azt a Marx- és Engels-kötetet, ami abban az időben az egyetlen volt, amiből megtudhattuk, hogy mi a marxizmus. Mindig kószáltunk a hegyekben, és akkor pihentünk, nem beszéltünk semmi komolyról, és örültünk, hogy élünk. Vezér: Somló Bódogra nem emlékszik? Dienes: Rá kevésbé. Ügy futólag, ahogy az ember egy szalonban találkozik valakivel, egy pár szót beszéltem vele. Vezér: Es Pikier Gyula? Dienes: Pikier Gyulával viszont egy aranyos benső barátságban voltunk, mindig eljárt hozzánk. Akkortájt az Átlós úton laktunk, már volt saját lakásunk a Pállal, de nekünk soha nem szociológiáról beszélt, hanem volt egy nagyon érdekes lélektani elmélete az ellentétek alapján. Ezt részletesen kitárgyalta velünk annak idején, és egész estéket töltött nálunk azért, hogy ezt megbeszéljük. A többi dolgait elvitte a többieknek, de tudta, hogy mi ketten inkább filozófiai érdeklődésűek vagyunk. Meghitt családi vendég volt, aki minden két-három hétben egyszer megjelent nálunk. Vezér: Szabó Ervinről milyen emlékei vannak? Dienes: Emlékszem egy nagyon kedves együttlétünkre. El kellett mennünk, mivel a Dienes Pálnak gyengék voltak az idegei, és az orvos azt mondta, hogy három hónapra utazzunk valami délvidékre. Ervinnek is gyöngék voltak az idegei és az ő orvosa is azt mondta, hogy menjen délvidékre és mikor lenn voltunk Tuniszban, akkor csak arra emlékszem, hogy egy szép napon vártuk az Ervint a hajóval. Egy darabig Tuniszban voltunk, ott azonban esett az esó', és elhatároztuk, hogy elmegyünk egy naposabb vidékre, egy oázisba. Azt mondták nekünk, hogy a Biszkra-oázisban soha sem esik az eső. Akkor az észak-afrikai expresszel, ami óránként harminc kilométeres sebességgel ment, elmentünk Biszkrába, és ott töltöttünk még két hetet. Ott reggeliztünk egy háztetőn, amelyikre rásütött a nap, és amelyiknek a közepéből — a lapos háztető közepéből —, kinőtt egy pálmafa, és a pálmafa gyökere az alsó szobában a földbe volt beleásva; kilyukasztotta a plafont, és fölötte szépen elterjedtek az ágai, és annál lehetett reggelizni. Ilyen emlékeim vannak erről. Olyan volt az éghajlat, hogy amikor az 45
