Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)

ADY ENDRÉRŐL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Dienes Valériával

embernek az egyik oldalát sütötte a nap, akkor ott melege volt, de a másik oldala, ami árnyékban volt, az fázott. De akkor Ervinnek valami szembaja volt, nekik nem lehetett nagyon sokat kint lenni, úgyhogy sokat ültünk vele sötét szobában csak azért, hogy ne legyen maga. Neki már hamarabb haza is kellett mennie, mint ahogy mi mentünk.

Vezér: Még arra szeretném megkérni, hogy a saját életútjáról beszéljen valamit.

Dienes: Az enyémről?

Vezér: Igen. Mit csinált, mikor szerzett diplomát, hol, mikor járt Párizsban, kikkel ismerkedett meg?

Dienes: Ez elég nehéz, mert ez nagyon hosszú.

Vezér: Nem baj, de nagyon érdekes.

Dienes: A doktori diplomámat 1905-ben szereztem. Annak most hatvan éve.

Vezér: Kinél doktorált?

Dienes: A filozófiai cenzorom Alexander Bernát volt, azután Beöthy Zsolt volt esztétikából és Beke Manó matematikából. Ezek mind nagyon régi nevek. Régen kihalt nevek. Én akkor a Wlassich-kollégiumnak a tagja voltam, az Országos Nőképző csinált egy nyolctagú, nyolc leányra berendezett kollégiumot, ugyanott volt a gimnáziumi intemátus. Berendeztek egy lakást, nyolcunknak egy közös hálótermük szépen elfüggönyözve, azután volt két dolgozószobánk, mindegyikben négyen dolgoztunk.

Vezér: Mind a nyolc lány bölcsész volt?

Dienes: Volt három-négy orvosnövendék is köztünk, és bölcsészek is voltak.

Vezér: Akkor még nem sok nő végzett a bölcsészkaron.

Dienes: De, voltak. Mikor én elsőéves voltam, akkor heten voltunk már matematikán. De nem csinált közülünk doktorátust egyik sem. Voltak olyanok, akik az irodalmi szakon tettek doktorátust, akik velünk egy évfolyamosok voltak. Én akkor kerültem az egyetemre, mikor a legelső' ’szállítmány’ megérkezett az Országos Nőképzőből, mert közben még elvégeztem a tanárképzői is, előbb tanítóképzőt, majd tanárképzőt és egyet gondoltam, letettem az érettségit, és elmentem az egye46