Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)

ADY ENDRÉRŐL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Dienes Valériával

volt mindig olyan rébusz a viselkedése. 0 úgy szerette ezt megmutatni, hogy irodalmilag fegyelmezett formában a közönségnek birtokába adja. De így baráti kapcsolatokban nem vettem észre, hogy valaha is szükségét érezte volna ilyen belső kiömlésnek. Mégis az az érzésem, hogy egy folytonosan szenvedő ember volt, akinek az egész élete belső kínlódás volt. Később azt is észrevettem, hogy még a feleségével, Ilonkával is szeretetből agyonkínozták egymást. Mindegyik annyira szerette a másikat, ahogyan csak bírt szeretni. Es mégis mindegyik annyit szenvedett a másiktól, amennyit csak bírt szenvedni... Nehéz volt.

Rába: Ami Babits bergsonizmusát illeti, lehetséges, hogy On hívta fel a figyelmét elsősorban Bergsonra, és vezette Bergson ismeretéhez?

Dienes: 0 hamarabb írt Bergsonról mint én. 0 írt legeslegelőször magyarul Bergsonról a Nyugatban? Es akkor, amikor ez megjelent, akkor utána, nemsokára én kint voltam Párizsban, és elmentem Bergsonhoz, és neki elvittem azt a magyar szöveget, és magyarból kivonatosan lefordítottam neki. Bergson annyira el volt ragadtatva ettől, hogy azt mondta: „Nézze, ha ez elfogadható nyelven volna, amelyen az emberek olvasnak, mindenkinek ezt ajánlanám, aki röviden tájékozódni akar az én gondolataimról”. Szóval ez annyira megfelelt magának a szerzőnek. Pedig én csak úgy, ahogy a Nyugatban a fejezetek sorban jöttek egymás után, mindegyiknek a kvintesszenciáját franciául elmondtam neki és ez elég volt arra, hogy ezt így felismerje; mert abban az időben még nagyon sokféleképpen nem értették őt és nagyon sokféle oldalról kezdték ki. Például próbálták alakjai megértését a művészet oldaláról kezdeni, holott az egész a tartalom oldaláról kezdődött. És Babits ezt abban a pillanatban megfogta, és a tartalom felől építette ki az egész gondolatfolyamatot. En ezt akkor azonnal megírtam a Mihálynak Párizsból, és tudom, akkor ő Fogarason volt, és egy na- gyon-nagyon kedves és örvendező levelet írt nekem, ami szintén nincs meg, sehol sem található. Ez nagy tény, mert végre egy filozófus, aki a saját gondolatainak a kvintesszenciáját olyan jónak találja, hogy ez már értékítélet ennek a költőnek a gondolkodó természetéről is.

37