Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)
JÓZSEF ATTILÁRÓL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Haraszti Sándorral
Beszélgetés Haraszti Sándorral Kérdezők: Eörsi István és Vezér Erzsébet Budapest, 1966. Haraszti: Egy alkalommal - vidékről, ahol a családom lakott — fölrendeltek Pestre, hogy vegyek részt a választásokon, mégpedig mint jelölt, mert a kommunista párt Munkáspárt néven legálisan szeretett volna indulni; gyűjtött is megfelelő számú ajánlásokat. Többek között azért is hívtak fel, hogy megbeszéljük, hozzájárulok-e ahhoz, hogy jelöljenek. Éjszaka értem Budapestre, és természetesen az első utam a Japán kávéházba vezetett — szállodába nem mertem menni, mert illegálisan is dolgoztam a pártnak -, gondoltam, hogy ott majd találok valami barátot, akinél meghúzhatom magamat a következő napig, mert aztán visszamentem újból vidékre a családhoz. Ott találtam a Japán kávéházban Danzingert, Nagy Lajost és József Attilát feleségével, Judittal. Nagy volt persze az öröm, nem láttam őket egy pár hétig, és erre mondtam, hogy nekem lakásgondjaim vannak, nem tudom hol lehajtani a fejemet. Az Attila rögtön mondta és Jutka is: „Gyere hozzánk, van otthon hely, megférsz, elalszunk.” „Jó” — mondtam én. Abban az időben a mostani Népköztársaság útja egyik keresztutcájában laktak egy egyszobás lakásban. Egy szoba-előszobás lakásban, azt hiszem konyha se volt benne. Késő éjjel, két óra felé ballagtunk haza a Japán kávéházból. Bementem, azt láttam, hol az istenben fogok én itt aludni? Hát egy nagyon szűk kis díványocska volt a szobában, egy íróasztal, valami lámpa, egy kis komód, meg néhány kép a falon, egyébként teljesen üres volt. Kérdem én Jutkát: „Te jó isten, hogy a fenébe hívtatok meg, hát hol fogok én itt aludni?” Azt mondja: „Itt a földön.” „Na jó — mondom -, hát ez mégiscsak...” Mire Judit: „Ne félj, mindent elintézünk.” „Hát jó! Hát hogyan?” „Na, bízzad rám.” Jutka aztán előkerített egy rossz télikabátot, azt lerakta, meg 271
