Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)

ADY ENDRÉRŐL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Benedek Marcellel

viszonyba került — kölcsönös becsületsértés s a többi —, a tárgyalásra Lukács György is eljött velem együtt, hogy ott apám föllépését lássa és hallja, és hát onnan is teljes elragadtatással jött el.

Vezér: Ez körülbelül mikor volt?

Benedek: Hát, évszámot nehezen tudnék mondani. Valamikor 1903 körül kellett lennie, amikor apámnak egy rövidéletű napilapja volt, és abban védhette meg a kollégái által megvádolt vén papot, aki kénytelen volt beletörődni abba, hogy a leánya reverzálist8 adjon egy katolikus tanárnak, aki másképpen nem vehette feleségül. Apám ez ellen a támadás ellen védte meg az öreg papot, és támadta azokat az elvakult kálvinista papokat, akik emiatt a palástot le akarták rángatni a válláról. Egy vidéki kálvinista pap egy ilyen kálvinista érdekeket szolgáló napilapban hevesen nekitámadt apámnak, hogy árulója lett hitének, és így tovább. Ebből lett aztán egy kölcsönös becsületsértési pör, és hadd mondjam el, hogy ezen a tárgyaláson, amelyet Lukács György- gyel együtt hallgattunk végig, mulatságos módon szerepelt ennek a református érdekeket szolgáló napilapnak a szerkesztője is, aki tanúnak jelentkezett a saját cikkírója mellett, és a bíró, aki szemmel látható bámulattal nézte és hallgatta apámat, ártatlanul megkérdezte a tanút, hogyan értette azt, hogy Benedek Elek árulója lett hitének. Talán vallást változtatott? Ez igen kínos helyzetbe hozta a tanút, aki kitért a maga vallásából, és valahogy azt dadogta, hogy: „Nem kérem, hiszen én is vallást változtattam, de hát a választott vallás mellett aztán megmarad az ember” és így tovább, és így tovább. Szóval hát szédületesen megbukott tanúskodásával. De nem ez a lényege a dolognak, hanem az az erkölcsi diadal, amit apám ebben az esetben aratott. Itt különben a törvényes szabályokkal ellentétben, amit azonban a bíró eltűrt, fölolvasott írásaiból egy egész sereg idézetet, amelyben református papok életéről a legideálisabban adott képet, mutatván, hogy nem a református papok ellen szólt az a bizonyos írása, hanem azok ellen, akik ebben az esetben ilyen korlátolt módon viselkedtek.

Vezér: Most még egy utolsó Ady-kérdést szeretnék föltenni. On, aki annyira jól ismeri a világirodalmat, a kortárs világirodalmat is, hogyan lát26