Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)

JÓZSEF ATTILÁRÓL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Ignotus Pállal

Vezér: Maga olvasta Vértes könyvét? ‘

Ignotus: A könyvet nem, csak egy esszét. Vagy annak egy részét. Erről az a véleményem, ilyenkor azt szokták mondani, hogy ennek még az ellenkezője se igaz, véletlenül ennek az ellenkezője igaz. De ő az egész konstrukcióját annyira az ujjából szopta, tudja? (...)

A Márciusi Fronttal, a népiekkel kapcsolatban például lehet, hogy többen közülünk elkövettek néhány szamárságot, beleértve az Attilát, beleértve magamat is, de amikor ez a Márciusi Front indult, aki leginkább amellett volt, hogy most meg kell próbálni velük együtt dolgozni, az Fejtő Ferenc volt. Hozzáteszem: ha úgy tetszik, ez opportunizmus volt. En nem vagyok tőle mindenben elragadtatva, nagyon kitűnő embernek tartom, de nem minden lépését kedvelem, csakhogy szó sincs arról, ami Vértes teóriájából, konstrukciójából kiderült, hogy ő volt az ék... Egyáltalán nem volt kommunista-ellenesebb, mint Attila. Mind a kettő meghasonlott, ex-kommunista szocialista volt, akik nem szerették azt a szerepet, hogy azért, mert kommunisták voltak, bunkók legyenek a kommunisták ellen. De nehezen fogták be a szájukat ott, ahol ellenvéleményük volt.

Attila patologikusán gyűlölte némely pillanatban Fejtőt, ez igaz. Alig hogy beajánlotta, összehozott vele — ha nem is ő mutatta be, de ő beszélt nekem először róla, s aztán véletlenül találkoztam Fejtővel, talán Radnótiéknál, és így tudtam meg, hogy ő kicsoda. Az biztos, hogy idegenkedett tóié sokszor. Belemenni abba, hogy az idegenkedésnek volt-e valami reális alapja, hajszálhasogatás lenne. Talán volt egy-két opportunista gesztusa, ami Attilát idegesítette.

Például - bár szégyelltem magam egy kicsit az egész ügy pisz- licsáré volta miatt —, a Szép Szó eme első könyvnapi számában Fejtő neve szerkesztőként szerepel. Pedig valóban azt határoztuk el, hogy Fejtével csínján kell bánni, mert nem régen még ült, és Hain Péter megverette, ezért lassan vezetjük be őt társszerkesztőnek. Az első lépés volt, hogy kiírtuk, hogy ezt a könyvnapi számot összeállította Fejtő Ferenc. A belső címlapon nagy betűkkel az állt, hogy „ÖSSZEÁLLÍTOTTA FEJTŐ FERENC”. Nagyobb betűkkel, mint a miénk. Erre József Attila, bár nem jellemző rá, még úgyszólván az elmebajára

199