Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)
JÓZSEF ATTILÁRÓL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Ignotus Pállal
tam, hogy amikor közeledett a Baumgarten-díj, az a bizonyos döntő, valahogy annyira nyilvánvaló volt, hogy egyszer meg kell neki adni a díjat, akkor József Attilának megjelent - ha jól tudom a Reggelben - egy verse: Babits Mihálynak, hódolattal:' Ez Kosztolányi ötlete volt, ő erőltette, s Attila ettől aztán rosszul volt. De azért úgyis érezte, hogy ezt a kis „misét” megéri a Baumgarten-díj. (...) 0 valóban némi lelkiismeret furdalást érzett emiatt. Vezér: Babits akkor már beteg volt? Ignotus: Igen, hát többnyire beteg volt. Nem emlékszem, hogy én erről a verséről sokat beszéltem volna Attilával, vagy egyáltalán beszéltem volna vele erről. De ezt azért annyira jellemzőnek tartom rá. Volt egyszer egy ronda dulakodásom, amikor egy ilyen testileg bátor magyar náci eljött az Esti Kurírba, és beverte a fejemet.6 Kémeri Nagynak hívták, aki híres verekedő volt. És Attila nekem egyszer azt mondta ezzel kapcsolatban — ez egy kicsit hozzátartozott az ő rögeszméihez, volt egy világhiány-teóriája, mely szerint őneki nincs meg a közvetlen kapcsolata a dolgokkal, és ez fájt neki - így fejezte ki magát, hogy: „Igazán, te egy emberrel érintkeztél, te eggyel kerültél kapcsolatba és az a Kémeri Nagy.” Valami hasonlót érezhetett ő Babits-csal szemben. Akit megbántott, éppen azzal volt közeli a kapcsolata. Nagyon tudott másokért szenvedni, s végül is gondolhatott arra, hogy mi a fenének csinálta ezt, és mire volt ez jó. Fehér: A Szép Szóról tessék nekünk mondani valamit. Ignotus: Jaj, arról én rengeteget írtam, például azt, hogy Attila csalt a címekkel. Fehér: Igen, fönnmaradt egy bizonyos címvariációs fogalmazványa. Ignotus: Mik vannak abban? Fehér: Jó Szó, Igaz Szó, Igazság, ilyesmi, a Szép Szóval kapcsolatosan. Ignotus: A Jó Szó is, Igazság is volt? Azt hiszem, az én ötletem a Zord Idő volt, de Attila nagyon ragaszkodott a Szép Szóhoz; és azt a viccet csinálta, hogy csupa Szép Szót dobott a kalapba. Hatvány Berci Eden- kalapjából — ami akkor még ritkaság volt Pesten —, húzta ki Gyergyai Berci, aki látogatóba jött, és semmi köze nem volt a Szép Szó hoz, a barátom volt. Épp azért mondták rá, hogy „szűz kéz”, s ezért aztán ő 197
