Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)
JÓZSEF ATTILÁRÓL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Gyömrői Edittel
kezelés. Csak megpróbáltam tartani, hogy ne essen össze. Mikor láttam, hogy saját magára, a családjára, énrám, mindenkire veszélyessé kezd válni, akkor Hollós Istvánhoz mentem, aki a Lipótmezó'nek volt a főorvosa, Freud egyik első munkatársa a Ferenczi-generációból. Tőle kértem tanácsot, hogy mit csináljak. Hollós nekem nagyon jó barátom és nagybátyám volt, és nagy befolyása volt az életemre. Nagyon sokat beszéltem vele Attiláról, mert bizonytalan voltam, hogy tart- sam-e, ne tartsam-e, és mindig az volt a biztonságom, ha István azt mondta, jól csinálom, nem csinálok semmi bajt. 0 egyébként maga is nagyon törődött Attilával. Mikor már nyilvánvaló volt, hogy be kell utalni kórházba, akkor vette át a kezelését Bak Robi, aki akkor fiatal kolléga volt. Nekem nem volt módomban kórházba beutalni. 0 beutalta. Vezér: Mikor manifesztálódott, hogy Attila beleszeretett magába? Gyomról: Szerelem: nem volt az szerelem. Hogy mondják magyarul: transference? Átvitel. Átruházás. Az analitikus egy neutrális senki, olyan, mint egy ruhafogas, amire az összes meglevő kabátokat ráakasztják. Az összes régi érzést az analitikushoz kapcsolják és végigélik. Ezért tudjuk megtanulni, mi történt a beteggel. A versek, azok nem én voltam. Rólam nem tudott semmit. Az érzelem az anyjához kötődő érzésnek az ismétlése volt. Személyes kapcsolatunk egyáltalán nem volt, de volt egy állandó szemrehányás, egy ambivalens kötődés az anyjához, akit nagyon szeretett és akit nagyon gyűlölt is. Vezér: Igaz-e, hogy a Szabad ötletek jegyzékéi a maga felszólítására írta? Gyomról: Nemcsak, hogy nem én írattam, de nem is tudtam róla, soha nem is láttam. En nem tudom, hogy más pszichoterapisták csinálják - e, én soha nem csinálom. Ha én dolgozom egy beteggel, akkor nem azt akarom tudni, amit ő tud és tudva gondol, hanem, amit nem akar tudni. Es akkor én arra figyelek, hogy mi jön keresztül a sorok között. Tehát nem bátorítom arra, hogy megkomponálja a gondolatait. írni pedig nem lehet úgy, hogy az ember nem fogalmaz. Ahogyan azt sem mondtam soha a betegeimnek, hogy íiják le az álmaikat. Majd átadom József Attila egyik álomleírását is, amelyet tőle kaptam.* Ezt sem én kértem. Ha ilyesmi előfordult, én inkább azt 182
