Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)

JÓZSEF ATTILÁRÓL ÉS NEMZEDÉKÉRŐL - Beszélgetés Gyömrői Edittel

mondtam a betegeimnek: „Ne írjátok le az álmot. Mert ha elfelejtitek, akkor elfelejtitek. Az álomszöveg, az álom, amire emlékeztek, az nem fontos, csak az, amit ez takar. És hogyha fölírod, akkor már csak az jut az eszedbe, ami az álomban benne volt, mint manifeszt álom-tartalom, de nem az, ami helyett ez történt.” Úgyhogy én mindig le szoktam erről beszélni az embereket, ha megpróbálják. Lehet, hogy ő a Rappaportnál vagy a Kulcsárnál szokta meg, hogy ilyeneket följegyezzen.

Ez az analitikus napló, amelyikről most hallok eló'ször, nagyon jellemző' az egész dologra. Amikor Attila nálam volt, akkor az számára egész más világ volt, és ha elment a Szép Szó hoz, ott is egészen más világ volt, ha hazament megint egy egészen más világ volt. Es ott igaz volt, hogy én mondtam, hogy írja.

Azt nem lehet elmondani, hogyan közölt dolgokat. Mindent vissza kellett fordítani. De néha hallatlanul érdekeseket mondott. Engem nagyon érdekelt, írtam is erről, de elveszett. Nem Attiláról, hanem a tényről, hogy nagyon sok költő skizofrén volt. Stephan George például. És ha az ember dolgozott skizofrénekkel, akkor nem lehet nem észrevenni, hogy a nyelvnek, a szónak, a beszédnek milyen más kvalitása van náluk, mint a mi számunkra. Attilánál is észrevettem, hogy szinte köpi a szót, eszi a szót. A szó az egy materiális dolog, egészen másképp viszonyúk hozzá, mint a normális ember, aki beszél. Valahogy köze van hozzá, úgy használja a szót, mint egy anyagot. Egyszer mondott egy gyönyörűt. Azt mondta: „Veszem a szót, földobom a levegőbe, ott szétesik és újra megfogom és akkor valami más.” Ez volt a stílusa az óráknak, amiket nálam töltött.

Vezér: Nem jelentett-e külön nehézséget Attila kezelésében, hogy olyan tájékozott volt a freudizmus terén?

Gyomrai: Az nem áll, hogy nem lehet valakit analizálni, ha olvassa az analitikus irodalmat. Akkor nem tudnának kiképezni senkit. A baj az, hogy mint mindent, az Attila nagyon okosan megértette, amit olvas, és akkor elérkezik egy pont, ahol megzavarodik. Ahol az ő beteg-területe van. Ha figyelmesen átolvassa a Szép Szó-cikkeket, amelyek gyönyörűek és okosak, hirtelen elérkezik egy oldalhoz, amelyen gondol183