Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)
LUKÁCS GYÖRGYRŐL ÉS A VASÁRNAPI KÖRRŐL - Beszélgetés Hajós Edittel
Hajós: Igen, ekkor. A gyűlés után odajött hozzám a párttitkár, és azt mondta, hogy nem gondolom-e, hogy be kellene lépni. Mondtam, hogy igen. Verekedni mindig szerettem, és ez verekedés volt. Azon kívül nem szerettem Zinovjevet, mert egyrészt láttam pizsamában kijönni mindenféle gépírónőknek a szobájából (én korán kelő vagyok), s ez nekem nem tetszett. Másrészt, amikor fájt a hasa, és beteg volt, elvitték kórházba, s akkor az összes kórházlátogatást beszüntették. Szóval nem olyan ember volt, amilyennek lennie kellett volna. Leninnek a júniusi felkelés után el kellett menekülnie Pétervár- ról. Egy vasutas, egy mozdonyvezető vitte el, annak a házában aludt, és nem volt hajlandó az ágyba befeküdni, hanem a földön aludt. Ezt nem láttuk volna sem a Sztálintól, de még kevésbé a Zinovjevtől. Igaz, az emberek féltek Lenintől, de csak attól, hogy mit fog nekik mondani. Egyébként azt tudod, hogy Buharin, Kun Béla és még egy páran el akarták fogni Lenint, mert ellenezték a breszt-litovszki békének az aláírását. Volt egy ilyen kis összeesküvés. De ti nem tudjátok a párt történetét, és egyáltalán a történelmet csak meghamisítva ismeritek. Lenin erre azt mondta: mindig tudtam, hogy Kolja egy kis csacsi, és most rájövök egyszerre, hogy egy nagy szamár. Ez volt a kommentárja, és nem egy golyó a tarkójába. Tudod, nagyon fájt nekem, hogy az összes könyvemet elvesztettem. Volt egy meglehetősen nagy és értékes Marx-gyűjteményem, és azt elküldték nekem ide, de minden elveszett. Azért sajnálom, mert Lenin műveinek az első kiadása is megvolt nekem, és azon kívül pedig volt egy könyvem, amibe Lenin írt bele egy ajánlást nekem. És minden elveszett. Isten tudja, talán elégették. Mit tudom én? Vezér: Ez ’33 után történt? Hajós: Ez ’33-ban volt, amikor idejöttem. Az nagyon fájt nekem, és még most is fáj. Az ilyesmi nem gyógyul be. Lenin műveit meghamisították. Azok a kiadások, amik most kaphatók, nem autentikusak. De az elsó'kiadások, amikor még élt, azok még hitelesek voltak. (...) Vezér: Még az Ady-emlékeit mesélje el! Hajós: Adyt először a Japán kávéházban láttam estefelé. A nap lemenőben volt, ő bejött az ajtón, megállt, és valami arany aura vette körül, 149
