Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)

LUKÁCS GYÖRGYRŐL ÉS A VASÁRNAPI KÖRRŐL - Beszélgetés Hajós Edittel

beengedni, mivelhogy csehek voltak abban a vonatban. Mi magyarok voltunk, de egy vasutas azt mondta nekünk — Tarnopol teljesen le volt bombázva, nem volt egy háztető hogy Tarnopolban van a piacon egy zsidó traktír, azonnal menjünk oda. Hát elmentünk oda, és csak­ugyan ott volt egy zsidó traktír. Vezér: Mi az a traktír? Hajós: Kocsma. És volt egy szoba is. Életemben még olyan piszkot nem láttam. Agyonnyomott poloskák véres nyoma takarta a falakat, és az árnyékszéken nem víz, de árvíz volt. Volt egy pár koturnusz egy kötél­lel, ilyen magas, úgy tudtunk bemenni. Volt egy prémkabátom és még egy pár újság velem, amit hazulról hoztam magammal. Egy ágy volt, azt természetesen én kaptam, arra erősebb papírt tettem. Azután volt egy sátorlapom, azt is rátettem. Az asszony hozott — mint ő mondta — tiszta lepedőt, de arra rápillantottam, és nem vettem igénybe. A sátor­lapra azután lefeküdtem, teljesen fölöltözve, prémkabátban. A férfiak a földön feküdtek. A négy oroszunk keresztbe feküdt a küszöbnél, hogy senki se tudjon bejönni. Azonban az éjszaka közepén mégis be­jöttek a hajdanákok. Ez már Ukrajna volt, illetve Galícia. A haj- danákok egy szabadcsapat volt, egy patrul. Bejöttek, lábhoz csapták a fegyvert, hogy megijesszenek — a primitívek a lármát nagyon szere­tik —, hogy mi azonnal pakoljunk, menjünk innen, a parancsnokuk­nak kell ez a szoba, mert más háztetős ház nem volt. De pechje volt, mert ők lábhoz tett fegyverrel álltak, de az én kezemben kint volt a frommer egy pillanat alatt. Azt mondtam neki: „Agyonlőlek, te kutya! Hogy mersz idejönni? Nem látod — a fejemen volt a sapka —, nem lá­tod ezt?” És rettenetesen összeszidtam. A négy orosz, aki fegyvertele­nül ugyan, de mégis mögöttük volt, fölugrott, és azon kívül itt volt négy férfi, tehát nyolc férfi. Ok csak öten voltak, és én agyonlőttem volna őt, ha a lábhoz tett fegyvert fölveszik. Okosabbnak tartották hát eltávozni. Azt mondtam, holnap majd ellátom a bajodat a parancsno­kodnál. Elmentek. Igen ám, de lementek, és azt a szegény öreg zsidót és a feleségét meg akarták verni, illetve meg is verték, és azok kiabál­tak. Na, mondom, menjünk le. De csak a Feckóval mentünk. A másik doktor nem jött, és a katona se, csak mi ketten mentünk...8 138

Next

/
Oldalképek
Tartalom