Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)

LUKÁCS GYÖRGYRŐL ÉS A VASÁRNAPI KÖRRŐL - Beszélgetés Hajós Edittel

Amikor elhagytuk Pestet, Kun Béla egy láda tokaji bort bízott Feckó Andrásra. Huszonöt üveg volt Lenin számára. Ezt magunkkal cipeltük minden viszontagságon keresztül. Kijevben megérkezett Rakovszki és Pjatakov, akik akkor fejei voltak az Ukrán Szovjet Köztársaság kormányának. Pjatakov meglátván ezt a ládát, megkérdezte, mi van benne? Mondom, tokaji bor. Hát nem kibontatta, és egy tokajit kiivott, úgyhogy már csak huszonnégy maradt, de az is elég volt, mert amikor Moszkvába érkeztünk, és elvittük Leninnek a bort, ő rettenetes dühbe gumit. Utálta Kunt, és azt mondta, hogy ez rá vall. Elvtársaknak a nyakába sózni ilyesmit egy ilyen utazáson? És rögtön elküldte kórházakba ezt a bort.

Vezér: Ez jól jellemzi Lenint.

Hajós: Igen, aki az én nézetem szerint az egyetlen igazán nagy ember volt, akit a szovjet forradalom megteremtett. Életnagyságon felüli ember volt. Azt hiszem, s ezt el kell, hogy mondjam, mindenki félt Lenintól. De nem attól félt, hogy majd a nyakába belelőnek egy golyót. Nem. Olyan dolgokat tudott mondani. Volt egy kis szardonikus mosolya, és egy-egy mondatával olyan sebeket tudott ütni, amelyek sohasem gyógyultak be. Kun félt tőle, mint a tűztél. Nagyon sok, meglehetősen zárt összejövetelen voltam jelen, mert öt nyelven tudtam tolmácsolni. Minél kevesebb ember volt jelen ilyen bizalmas összejöveteleken, annál jobb volt. Ez nagyon nehéz, ezt kevesen tudják: össze-vissza, ide- oda, még az is megesett velem, hogy osztrákokat kellett németre tolmácsolnom, mert a poroszok nem értették a bécsieket.

1921-ben Németországban a Leuna-fölkelés9 idején Kun volt az úgynevezett emisszár. 0 volt a felelős. Amikor leverték nagy veszteséggel ezt a felkelést, Kun (aki természetesen ott nem volt jelen, ahol baj volt) visszament Moszkvába, mert le kellett adnia egy jelentést a Komintern végrehajtó bizottságának. Én is ott voltam és a Szilágyi Jolán, Szamuely özvegye. Már nem emlékszem rá, miért. Kun egy elég vastag csomag papírral, jegyzetekkel érkezett meg. Leninnek az volt a szokása, hogy nagyon halkan, lehetőleg a szónok háta mögött jött be úgy, hogy nem látta őt a szónok, aztán elősomfordált, és leült, szembe Kunnal. Kun fölnézett a papírról, és meglátta Lenint. Észrevettem,

139