Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)
LUKÁCS GYÖRGYRŐL ÉS A VASÁRNAPI KÖRRŐL - Beszélgetés Hauser Arnolddal
Hauser: Az én részemet visszaküldtem Mészárossal Pestre. Akkor Lukács azt üzente nekem a Mészáros révén: „Nagyon hálás vagyok Hauser- nek, hogy elküldte nekem, de nem praktikus szempontból, mert ez egy halva született dolog volt.” Vezér: Mikor küldte ezt vissza? Hauser: Három-négy éve. Vezér: Persze, lehet, hogy erre gondolnak, de én úgy hallottam, hogy az egész megvan. Hauser: Énnálam talán három fejezet volt. A bevezető'' fejezet, az elsó', azután talán a Schelling-fejezet — ugyanis akkor az egyes nagy filozófusoknak egy-egy fejezetet szánt — és így tovább, a nagy esztétikusoknak, az idealista iskola nagy esztétikusainak szánt fejezetek. Ez egy egész másfajta Esztétika, mint a most publikált Esztétikad A korai Esztétika sokkal alacsonyabb nívón, de sokkal jobban íródott. Ez egy elolvashatatlan könyv, a mostanit csak egy tucat ember olvasta a világon; én egyike vagyok annak a tucatnak. Ez olvashatatlan. Vezér: Sok tucat ember olvasta. Hauser: Teljesen olvashatatlan könyv. És ha megírta volna az ontológiát, amire készült... Vezér: Megírtad Hauser: Az első terv szerint — ahogy én vagyok informálva, és nem tudom, hogy jól vagyok-e informálva — egy olyanfajta könyvre készült, melynek az lett volna a terjedelme, mint az Esztétika kiadott részeinek. Körülbelül ezernyolcszáz oldal. Annak az elsó' felét megírta, aztán azt mondta, ezt újból meg kell írni. De akkor már nem érezte az erejét, hogy újból megírja. Vezér: Es ehhez írt egy bevezetést. Hauser: Akkor ahelyett, nem ehhez. Az a Prolegomena tulajdonképpen a nagy könyv helyett íródott. Ügy érezte, hogy úgysem fogja soha megírni a nagy könyvet, legalább megírja a Prolegomenăt, egy kis könyvet, ami a magva. Ezt soha senki nem látta, de úgy tudom, hogy életében javította a gépelt példányt. Akkor ez helyes információm.6 Itt össze-vissza beszélünk, az nem baj? Vezér: Semmi baj. 105
