Vezér Erzsébet: Megőrzött öreg hangok. Válogatott interjúk (Budapest, 2004)

LUKÁCS GYÖRGYRŐL ÉS A VASÁRNAPI KÖRRŐL - Beszélgetés Hauser Arnolddal

Paul Ernst, német drámaíró volt, akit ma senki sem ismer, és aki egy egészen másodrendű író. Itt bizonyos kritikát gyakoriok Lukáccsal szemben. Lukács magát ismerte a legjobban, és ismerte a határait is. Ezt mondta: „Nem vagyok egy született műkritikus.” Ezt úgy fejezte ki hogy „nekem nincs művészi kvalitásérzékem”. Es nem is volt. Mert ilyen szamárságot — ezt nem kell belevenni, hogy szamárság —, mint azt, hogy Walter Scott nagy író volt, csak az találhatott ki, akinek problematikus a viszonya az esztétikai minőséghez.

Nem becsült egy Kafkát, egy Proustot, az is nagy hiányossága az o fogékonyságának, amely a képzőművészettel szemben teljesen csődöt mondott, és a zenével szemben nem létezett, csak az irodalommal, és ott is csak bizonyos irodalmi dolgokkal szemben, mint a dráma, a tragédia és a líra. Egyike volt a legelsőknek, aki fölismerte Ady és később József Attila tehetségét is. Később neki bizonyos viszonylatokban, de mindig tartalmi és problémaviszonylatban és nem formai viszonylatban volt érzéke. Majdnem mindig tévedett, amikor valamire a kártyát vagy a pénzét rátette. A ló sosem futott be.

Vezér: De nézzük azért végig! Éppen az előbb említette Adyt.

Hauser: Nem ő futtatta be, ő csak azok közé tartozott, akik szintén elismerték. De Lukács primer érdeklődése nem művészeti-esztétikai volt. Az később alakult ki. Primer érdeklődése etikai volt. Mindig az etikából indult ki. Például annak idején, mikor a Vasárnapi Kör megindult, Kierkegaard és Dosztojevszkij volt a magva azoknak a problémáknak, amelyek körül a vita folyt. 0 annak idején Dosztojevszkij - könyvet készült írni, és a Theorie des Romans2 az első fejezete lett volna annak a Dosztojevszkij-könyvnek, amely sose íródott meg. Csak akkor keletkezett, vita közben. Irt egy első Esztétikát, amelynek egyik része egészen a legutóbbi időkig nálam volt. Három részre osztották a gépelt példányt, mikor kimenekültünk az első kommunizmus összeomlása után. Egy része nálam volt, egy része - azt hiszem — Mann- heimnél, egy harmadik része nem tudom, kinél. A másik kétharmada eltűnt.

Vezér: Megvan.3

104