Nagy Csaba (szerk.): Párizstól Pocsolyavárosig. Bölöni György és Itóka levélnaplója, 1906-1912 (Budapest, 2005)
Levelek
Július 31. Szegény öreg Anatole France sorsa szomorú, de nem tehetünk róla, sem te, sem én. Én szeretlek, az életemet adtam oda érted, s ha így, ilyen komoly dolgokra fordult a dolog, minden sajnálás, bánat és szomorúság után is boldog vagyok vele, hogy az enyém vagy. Én jobban szeretlek téged, mint te engem. Az egyszerre feléledt hiúságaidért oda tudtál volna dobni. Nem voltál velem őszinte. Ha szegény Anatole France gyógyul és jobban lesz talán, látogasd meg, mert nem akarnám, hogy meg ne értse a mi életünket, és bele ne nyugodjon abba, hogy ha az enyém nem maradhatsz, nekem lett volna a halálom. Bp., augusztus 1. Bandi fent van a Tátrában. Léda asszonyt néha láttam a szanatóriumban, még mindég megvan a méhgyulladása. Tegnap Mikesnél (a Magyar Nemzet szerkesztője) voltam kint redakciós emberekkel egy unalmas éjszakára. Párizs, augusztus 3. Nem tudok az életben valami tökéletesebbet, szebbet, nagyobbat elképzelni, mind melletted élhetni. De akármennyire is vágyom erre, nem volna becsületes dolog, ha elfogadnám meggondolatlan, jóságos ajánlatodat. Hiszen eddig magad sem gondoltad azt így soha. Most, Párizsban létedkor is megijedtél, mikor, kétségbe esve válásunk miatt, én mertem erre gondolni. Te ezt csak én miattam akarod. Nem szabad! Ne félts, majd megerősödöm és fogok szorgalmasan dolgozni. Szeretlek és bízom benned. Ha te is olyan nagyon szeretnél engem, akkor nem lenne szabad, hogy fájjon, hogy olyan nagyot hasítottam a saját lelkemen, amikor el akartam tépni magamat csak mellőled. Igazat mondok, ekkor elsősorban reád gondoltam, és hogy megértsed: szerelem nem vihetne házasságra egy ilyen öreg ember mellé. Aztán elképzeltem, miket tehetnék a kedvedre, merre utazhatnék veled szerelmesen, boldogan, gondtalanul, és úgy hittem, cserébe ezekért én szívesen ápolnám, mint egy beteg gyermeket, szeretettel és jósággal az öreg Anatole France-ot, aki szegény a 73 évével már úgy sem volt mersze [elindulni] oda, ahová most, gyermekes makacssággal, én miattam akar [eljutni]. Ha ügyes asszony lettem volna, akkor ezt megcsinálom szépen, okosan, anélkül, hogy neked ilyen mélységes fájdalmat okozzak vele. De bolond, beteg, álmodozó vagyok és esztelenül szerelmes beléd. Hétfőn jártam Henri Matisse-nál. Megkezdtem kis cikkemet róla. Révész írt, itt a levele. Nem válaszolhatok, mert címet nem adóit. Szegény öreg Anatole France-ról nem tudok semmit. Pierre Mille-ék és velük Couchoud is elutazott Párizsból pár hétre. Talán jobban van, talán rosz- szabbul. Meglátogatni nem fogom. Ez csak hiábavaló reményeket keltene 95
