Nagy Csaba (szerk.): Párizstól Pocsolyavárosig. Bölöni György és Itóka levélnaplója, 1906-1912 (Budapest, 2005)

Levelek

Elutazásod napján Couchoud kétszer keresett, amíg mi a Bois-ban jártunk Kaffka Margittal. Tegnap, hétfőn ismét eljött és azt újságolta szegény Anatole France-ról, hogy állapota sokkal rosszabbra fordult, és most, a gyomormosás után is lázai vannak. Doktora azt hiszi, vérébe szívódott a méregből, és felépülésében nem bízik. A múlt csütörtök délután vitték el egy ággyá változtatott autón Calmann-Lévy kiadója Sain-Germain-en- Lay-i villájába, ahol még rosszabbul lett. Naponként csak egy pár percig van magánál. Nem fogom meglátogatni, mert doktora ezt veszedelmesnek tartja, annyira tönkre mentek az idegei. Kínos is lenne nagyon így viszont látni szegény öreget, aki mindég figyelmes és jóságos volt hozzám. Most látom be, mennyire igazad volt, mikor hibásnak tartottál. Keserű szemrehányásokat teszek magamnak, de jaj, a sok könnyem nem tud már semmit jóra tenni. Most már én sem értem, hogyan lehettem olyan oktalan és naiv. Vagy csak nekem muszáj mindég olyan nagyon meglakolni mindenért? Az élet csak éppen hozzám oly konokul szigorú?

Bp., július 27.

Nincs senkim, az öreg Révész és Bandi269 elmentek. Szegény Léda asszony komolyan beteg, s minden hibájáért úgy megkínozta Bandit, hogy már a lábán sem áll. Tegnap este voltam tanúja egy szomorú szcénának, bent a szanatóriumban, egy szomorú őrjöngési jelenetnek, mire ápolónők és doktorok szedték fel a földről. Örök veszekedés, harag, átkozódás, és amikor el kell válniok egymástól, a legérzékenyebben fáj nekik az élet, még most is kínozzák és szeretik egymást.

Párizs, július 28.

A kis Kornél270 jár minden nap Bráncusihoz, aki mintázza, de a pojáca szobrász nem valami okos dolgokra oktatja, és bizony már alig várom, hogy végre útban legyen a fiam az apjához.

Július 29.

Léda asszonyt néha meglátogatom, még szanatóriumozik. Néha sajnálom, néha utálatos igazán, olyan komédiás, a természete pedig ragadozó.

kor a vele egy szállodában (Pension Delrieux, 225 me Saint Jacques) lakó s ugyancsak tanár Kuncz Aladár volt. A Kaffkával és Kuncz Aladárral együtt töltött párizsi napokat Szabó Dezső is felidézi Életeim c. visszaemlékezésében (436-43.)

269 Ady a Tátrába utazott öccséhez és sógornőjéhez.

270 Itóka fia.

94